“Az írást református lelkipásztor nagyapámtól örököltem. Ő minden egyes istentiszteletre úgy készült, hogy apró lapocskákra, gyöngybetűkkel leírta a mondanivalóját, mégis: soha nem olvasta. A mai napi rajongok az írásáért és annak módjáért. Azután hála Istennek olyan tanáraim voltak, mint Lator László és Avar István, akik a régi történelmi irodalomról beszéltek nekem, költők háttéréletéről, ettől olyan bennfentesnek éreztem magam, és a családomban is volt már író.”
A nagyközönségnek első, a Lélekzet címet viselő verseskötetét 2009. augusztus 12-én mutatta be, a REÖK palotában, Szegeden. Így számomra természetes volt, hogy kivegyek egy nap szabadságot, és odautazzam. Elmondhatatlanul nagy élmény volt részt venni a felolvasással egybekötött interjún, és közelebbről megismerni egy olyan embert, akinek a szerepei annyi gondolatot és érzést ébresztettek bennem. Bár gyorsan elillant az az egy óra, nagyon örülök, hogy ott lehettem…
