2020. május 29.

A fotózás és én

A fotózással a kapcsolatom azt hiszem, már születésem óta tart. Anyai nagypapám és édesapám is egész életükben fényképeztek. A papámnak saját sötétkamrája is volt, az összes képét ő hívta elő, nagyrészt fekete-fehérben. Apu pedig amióta csak az eszemet tudom, kimegy a természetbe fotózni, vagy épp minket, a virágait, életének különböző eseményeit örökíti meg nem csak képeken, hanem videón is. A nyolcvanas évek első felében születtem, mégis pár napos koromtól kezdve követhető ilyen formában is a gyerekkorom, sőt a családom élete a születésem előttről is. Kiskoromban rendszeres elfoglaltság volt a diavetítés apu képeivel, legyen szó mindenféle állatról vagy családi nyaralásról a Balatonnál. Így elmondhatom, mindig is szerves része volt az életemnek a fotózás.
Tovább»
by at Nincsenek megjegyzések:
Cimkek: ,

2020. május 15.

Tara Westover: A tanult lány

Idén elkészült a könyvtár-szobám, amiről már évtizedek óta álmodoztam. Nagyon furcsa, hogy úgy tizenöt évvel ezelőtt, mikor elkezdtem megálmodni ezt a szobát, a teljes életterem egy ennél is kisebb helyiség volt, amiben nem is egyedül laktam. Gimnázium mellett kezdtem el dolgozni, gyorsétteremben, nevetséges fizetésért, de dolgoztam csomagolóként egy fűtetlen raktárban, tele-marketingesként, többek között szórólapoztam is. Ami ezekben a munkákban közös volt, hogy sosem voltam egyedül. Nagyon sok hozzám hasonló fiatallal találkoztam, akik mind tudták, mit jelent a hónap végén elfogyasztott rizses hús hús nélkül, a bűvészkedés a számlákkal, vagy épp az a választás, hazaadjunk-e a családnak még a diákhitelből is. Velük együtt találkoztam azzal a dilemmával, hogy mi a fontosabb: az oktatásom és vele együtt a jövőm, vagy az, hogy eljussak addig a jövőig fedéllel a fejem felett, étellel a gyomromban, ruhákkal a testemen. Közben büszkeséggel töltött el, hogy az egyik kedvencemet, A gyűrűk urát megvehettem a saját fizetésemből. Ezt a könyvet kétszer olvastam, mire be tudtam szerezni az első Jane Austen kötetemet is mellé.
Tovább»
by at Nincsenek megjegyzések:
Cimkek: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

2020. május 1.

A varázsvilág tökéletlensége

Előre szeretném leszögezni, hogy minden hibájával együtt szeretem a Harry Potter sorozatot. Tele van csodálatos gondolatokkal, az érdemei pedig vitathatatlanok. De szerintem lehet valamit szeretni és a hibáit is látni. (Ha Te nem szeretnéd ilyen kontextusban látni a kedvenced, találkozunk legközelebb…) Ha igazán belegondolunk a történetbe, a logikai bukfencek, következetlenségek egy idő után szemet szúrnak, ha érzékenyek vagyunk bizonyos témákra, mert esetleg a mindennapjainkat nehezítik, feltűnnek a problémás tartalmak is. Ezekkel kapcsolatban szerintem nem árt beszélgetést kezdeményezni, különösen, ha generációkat megmozgató és tanító írásról van szó. A sorozat több olyan elemet tartalmaz, ami felett gyermekként könnyű elsiklani, de felnőttként már nem annyira. Ha valaki szemén még ott ül a varázslat, talán nem is veszi észre a furcsa, kockázatos, esetleg riasztó elemeket a történetben. De ha egyszer már meglátta az ember, nehéz tovább ignorálni. Itt nem kisebb problémákról lesz szó, hanem számomra különös vagy zavaró tartalomról. Azt még elmondanám, hogy most a könyvekről beszélek, nem a filmekről. Lássunk is hozzá:
Tovább»
by at Nincsenek megjegyzések:
Cimkek: , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)