Drága Csalódásaim! Kedves David és Dan!
Mint az a címből is kiderül, eléggé kiábrándultam Belőletek. Szívesen sütném el a klasszikus szöveget, miszerint ez a szakítás nem a Ti hibátok, de nem szeretném a bajt még hazugsággal is tetézni. A kapcsolatunkba én úgy érzem, rengeteg időt, energiát, szeretetet invesztáltam, ami sajnos nem térült meg. Kitéptétek a vérző szívemet tőből, majd győzelmi táncot lejtettetek rajta. De semmi probléma, tényleg, én felülemelkedem és higgadt maradok. Azt viszont továbbra is tartom, hogy a szép időkre való tekintettel továbbra is maradhatunk barátok. Ennek szellemében szeretném elmondani az én nézőpontomat arról, hol siklott ki ez az egész közöttünk, és szerintem min kellene változtatnotok ahhoz, hogy komolyan meg merjem próbálni Veletek még egyszer. Talán, egy szép napon, mikor már nem lesz ilyen mély a seb... Mikor majd újra tudok hinni… Na, de ne szaladjunk ennyire előre, mert ez azért nem ennyire egyszerű. Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek, mikor azt mondom, Ti ketten aztán kitettetek magatokért… Igazán kár, mert olyan szépen indult minden!
