2019. május 31.

Az íróknak, akiket valaha szerettem...

Drága Csalódásaim! Kedves David és Dan!
Mint az a címből is kiderül, eléggé kiábrándultam Belőletek. Szívesen sütném el a klasszikus szöveget, miszerint ez a szakítás nem a Ti hibátok, de nem szeretném a bajt még hazugsággal is tetézni. A kapcsolatunkba én úgy érzem, rengeteg időt, energiát, szeretetet invesztáltam, ami sajnos nem térült meg. Kitéptétek a vérző szívemet tőből, majd győzelmi táncot lejtettetek rajta. De semmi probléma, tényleg, én felülemelkedem és higgadt maradok. Azt viszont továbbra is tartom, hogy a szép időkre való tekintettel továbbra is maradhatunk barátok. Ennek szellemében szeretném elmondani az én nézőpontomat arról, hol siklott ki ez az egész közöttünk, és szerintem min kellene változtatnotok ahhoz, hogy komolyan meg merjem próbálni Veletek még egyszer. Talán, egy szép napon, mikor már nem lesz ilyen mély a seb... Mikor majd újra tudok hinni… Na, de ne szaladjunk ennyire előre, mert ez azért nem ennyire egyszerű. Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek, mikor azt mondom, Ti ketten aztán kitettetek magatokért… Igazán kár, mert olyan szépen indult minden!

2019. május 17.

Kik ihlették Daisy Jones karakterét?

A Seven Husbands of Evelyn Hugo és a Daisy Jones & The Six című könyveket olvasva nyilvánvaló, hogy Taylor Jenkins Reid erőssége a történelmi fikció műfajában és a karakterábrázolásban rejlik. Lényeglátóan tudja megragadni egy korszak esszenciáját, egy szubkultúra vagy akár egy teljes ipar mibenlétét, miközben a szereplők szinte kilépnek a könyveiből, annyira valóságosnak érződnek. Daisy Jones megtestesíti a hetvenes évek Amerikájának rock szcénáját, annak minden szépségével és visszásságával együtt. Ez a gyönyörű, sebezhető, tehetséges nő, akinek egyénisége kitölti a teret, olykor mégis meglepően kicsinek és elveszettnek tűnik, bejárja az akkori zenei élet különböző szerepköreit a grupitól, az énekesen át a sikeres dalszerzőig. Daisy lába nyomán olyan fontos helyszínek elevenednek meg, mint az éjszakai szórakozóhelyeiről, óriásplakátjairól, klubjairól híres Sunset Strip negyed, azon belül a Whiskey a Go Go vagy a London Fog, ahol a legismertebb zenekarok is rendszeresen felléptek, a Barney's Beanery gasztrobár vagy a Riot House hotel, ami előtt jellemzően a rajongók az ott elszállásolt bandákra várakoztak, hogy személyes is találkozhassanak a kedvencükkel. Emellett Daisy egy személyben testesíti meg Lori Mattix-et, Sable Starrt, Pamela Des Barres-t, Janis Joplint, Stevie Nicks-et, Carol Kinget és megannyi másik nőt, akiket többek között az általuk vagy róluk írt zenékből, vagy épp korabeli interjúkból ismerhetünk meg.

2019. május 3.

Zeneválogatás a Daisy Jones & The Six mellé

A Daisy Jones & The Six egy történelmi fikció, amelynek középpontjában a hatvanas-hetvenes évek rock világa áll. Ennek a kornak a gazdag zenei kultúrája meghatározó az Amerikai Egyesült Államok történetében, mivel a zene politikai állásfoglalás is volt a háborúk értelmetlenségével, a politikai vezetők szigorával szemben. Egész generáció állt ki a béke, a környezetvédelem és az alapvető emberi jogok mellett. A “Szeretkezz, ne háborúzz”, a virágmozgalom, a hippik, a “Szex, drog, Rock & Roll”, Woodstock, a kiábrándultság, jogi egyenlőségért vívott harcok kora volt ez. Sok szempontból jelentette ez az időszak ártatlanság elvesztését, ami jelentős örökséget hagyott hátra, megalapozott több műfajt, és elindította a zenei fesztiválokat. Taylor Jenkins Reid megosztotta a listáját azokból a zenékből, amik inspirálták a könyvét. Mivel a korszak zenéjén nőttem fel, így összeállítottam én is a saját listám édesapám akkori lemezei, a szerző ajánlása és a saját preferenciáim alapján. Nem mindegyik dal kötődik az adott időszakhoz, ugyanúgy található köztük kortárs, mint klasszikus. A kiválasztott számok vagy elhangzanak a könyvben, vagy korszellemhez, adott eseményhez vagy karakterhez kötődnek számomra, így szeretettel ajánlom őket a könyv mellé:

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six

A Daisy Jones & The Six interjúregény egy fiktív rockegyüttes történetéről, a megalakulásuktól a bukásukig, a hetvenes években az Egyesült Államokban. A szereplők azt mesélik el, hogyan emelkedtek ki a banda tagjai egyénenként és együtt az ismeretlenségből, hogyan élték meg a sikert és hogyan hullott darabjaira mindez egyetlen este alatt, amikor feloszlott az együttes. A könyv olyan, mintha egy MTV vagy egy VH1 interjúsorozatot nézne végig, vagy épp a színfalak mögött beszélgetne a kedvenc zenekarával az olvasó. Nagyrészt dialógusokból áll, helyenként újságcikkekkel tarkítva. Izgalmas párosítás ez a dokumentarista, nagyon is valóságos stílus, egy történelmi fikció tálalására és nagyon jól szolgálja ezt a történetet: személyessé és a maga nemében egyedülállóvá teszi. Az együttes képviseli a korszak minden elemét, a gondolkodást, zenei stílust. A banda feloszlása pedig mutatja azt félelmet, hogy a rock műfajának lényegét elpusztíthatja-e a túlzott népszerűség és siker. Mert abban a pillanatban, hogy menő nem csak a rock, de a vele társított életmód is, pont a szellemiség veszhet el, amely megalkotta azt: a lázadás a hatalom szigorával szemben, a társadalmi egyenlőtlenségek és az ebből fakadó káros beidegződések ellen.