2022. február 25.

J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

Számomra ez maga a Könyv. Ez volt az első olyan történet, amivel kapcsolatban azt éreztem, egy teljesen másik létbe helyez. Nem csak azért, mert egy hihetetlenül részletesen felépített világról van szó, amiben élvezet elveszni, hanem azért is, mert több szinten és mélyen megérintett. Minden alkalommal elgondolkoztat, mindig képes valami újat adni. Középfölde már bennem él, ahogyan időről időre én is benne élek. Ha jól van megírva egy történet (márpedig ez zseniálisan fel van építve), nem csak egy másik világban találhatjuk magunkat, de átadhat nekünk valami egyetemes, univerzális üzenetet, ami nem függ időtől, tértől, identitástól. Ezért is feledhetetlen Tolkien meséje. Fantáziadús, mégis végtelenül igaz és emberi. Bizonyos szempontból igazabb világ, mint amit egy időre magunk mögött hagyunk, miközben kinyitjuk a könyvet. Nem csak fikció, hanem benne van a történelmünk, tökéletlenségünk, hibáink, szépségünk, értékünk is.

2022. február 11.

Roald Dahl: Charlie és a csokigyár

Ez gyerekkorom egyik legolvasottabb könyve: szavalóversenyen nyertem és annyira megszerettem a világát, hogy újra és újra elmerültem benne, arról álmodozva, hogy egy nap talán én is olyan szerencsés lehetek, mint Charlie. Idén úgy gondoltam, ideje felnőttként is elolvasnom. Egy fagyos nap alkalmasnak tűnt arra, hogy forró csokoládét iszogatva újra átadjam magam ennek a klasszikusnak. Viszont azt vettem észre, hogy az emlékeimmel összevetve ez a történet sötétebb, nyomasztóbb. Természetesen gyermeki szemmel nézve ez csodálatos mese egy fiúról, aki az esélytelenek nyugalmával vág bele egy óriási kalandba, majd elnyeri méltó jutalmát. Az utazása mindenféle földi jóval van kikövezve, amit csak el lehet képzelni: soha el nem fogyó nyalóka, rágó, amivel elfogyasztható egy teljes vacsora, csokoládéfolyó… Ennek ellenére, minél tovább haladtam a könyvben, annál jobban felkavart. Bizonyos elemei rettenetesen zavartak, így kicsit félretettem. Majd beugrott: ez számomra már nem a határtalan lehetőségekről, vagy mindenféle nyálcsorgatóan édes álomról szól, hanem egy hátborzongató, fogyasztói disztópia. Ezért újrakezdtem a könyvet, most már tudatosan figyelve azokra a részletekre, amiktől kényelmetlenül éreztem magam. Kirajzolódott egy kép előttem, aminek az üzenete egyszerre érződött túlzottan valóságosnak és rettenetesen helytelennek. Erről a benyomásról szeretnék írni…