Daphne du Maurier 1938-as regénye a Jane Eyre egyik legismertebb átirata, ami méltán nevezhető mára maga is klasszikusnak. Bár a történet több hasonlóságot mutat az eredetivel, inkább a lélektani folyamatokra és belső konfliktusokra koncentrál. A végeredmény nem pusztán újragondolása egy korábbról ismert történetnek, hanem gótikus kísértethistória, családregény, thriller, krimi és bizonyos szempontból románc is. Elődjéhez hasonlóan foglalkozik a szabadság és társadalmi konvenciók eszméivel, de a könyv fő témái inkább az emlékek, vágyak, titkok és az ezekből adódó rettegés. Ha ezekből a szempontokból kiindulva megvizsgáljuk a du Maurier által leírt mondatokat, eseményeket, láthatjuk, hogy a legtöbb esetben többféleképpen értelmezhetjük őket, attól függően, hogy melyik szereplő szemszögéből vagy tapasztalatából indulunk ki. Ez teszi ezt a könyvet letehetetlenné, többször olvashatóvá. Újra és újra felülvizsgálható akár ugyanaz a frázis vagy cselekményszál, amire mindenki máshogy reflektál, miközben az olvasóban végig fennmarad a feszültség. Ez önmagában nagy kihívás az írónőnek, aki bravúrosan helytállt.
