Korábban még semmit sem olvastam a Brontë nővérektől, de természetesen a hírnevük megelőzte őket, mint a viktoriánus Anglia kivételes szerzőit, akik remekműveket alkottak sajnálatosan rövid életük alatt. Erről a történetről csupa jót hallottam: feminista regény, mely megelőzte a korát, vagy romantikus dráma, mely felülmúlja Jane Austen műveit is, tragikus női sorstörténet, mely méltán foglalja el az őt megillető helyet a klasszikusok között. Ez nagyrészt igaz is: bár nálam Jane Austent semmiképp nem előzte meg és a főszereplő kapcsolat szerintem nem romantikus, inkább ijesztő helyenként… Számomra a fő témája a szabadság és annak mindenféle megnyilvánulása. A történet drámai fordulatai akkor következnek be, mikor valakinek megsértik a szabadságát, legyen az lelki-, fizikai-, szellemi-, vagy akár anyagi korlátozás. E mellett Jane Eyre egy nő, aki a férfiak uralta világban nőies marad, és féltve őrzi független szellemét és ez a döntéseinek fő mozgatórugója. A regény mindenképpen megelőzte saját korát, ha nem is csak abban az értelemben, ami elsőre egyértelmű. A nők függetlenedése és ambíciói mellett Charlotte Brontë előrevetíti a polgáriasodás eszméit a feudális értékek helyett, az egyén függetlenségének problémaköréből kiindulva.
Ahogy arra korábban is utaltam, számomra Jane Eyre élete egyfajta Hamupipőke-történet. Árva kisgyermekként túl korán ismerkedik meg a kiszolgáltatottság érzésével, hála a nagynénjének, és az unokatestvéreinek. Egy különösen durva bántalmazás után a lowoodi intézetbe kerül, ahol a kemény munka, a nélkülözés, és szigorú fegyelem útján tanítják meg arra, hogy fojtsa magába az érzelmeit, és akár alapvető szükségleteiről is mondjon le a túlélés érdekében. Jane felnővén tanárnő lesz, és maga mögött hagyja az intézetet, hogy a rejtélyekkel teli Thornfield Hallba helyezkedjen el nevelőnőként. Így ismerkedik meg a birtok urával, Mr. Rochesterrel.
“Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.”
Innentől behatóan foglalkozik a könyv a kérdéssel: Lehetséges egyáltalán teljesen szabadnak lennünk? Ha igen, hogyan? A könyv mind a három fő szereplője valamiképpen rab. Jane egy lenézett foglalkozást űz, anyagilag munkaadóitól függ, így rá van utalva mások jóindulatára, szeszélyére. Méltósága az értéke, akárcsak a bizalom, amit kemény munkával, évek alatt szerez meg, de egy perc alatt elveszíthet. Ahogyan vele együtt a keresetét, lakhelyét, életét is… Nincsen státusza, hatalma, vagy több lehetősége. Viszont nem annyira röghöz kötött, változtathat állást, beoszthatja idejét, eldöntheti, hogyan dolgozzon. És szerencsére Thornfield Hallban nem kell feladnia a véleményét. Edwardnak ezzel szemben olyan anyagi stabilitása és befolyása van, amiről sokan álmodni sem mernek. De a legalapvetőbb választásai sincsenek meg: a társadalmi pozíciója túlzottan lekorlátozza azt, hol élhet, vagy kivel házasodhat, a döntés pedig nincs mindig az ő kezében. A különböző szokásjogok, illetve a családja határozza meg számára ezeket a választásokat. Így kezdettől nincsen sok esélye arra a kielégítő életre, amire vágyik. Végül be kell érje a boldogság silány másolatával, amit olcsó élvezetekkel nyakon önthet. Amint az ő példája is mutatja, hogy a hatalom lehet ugyanúgy teher, mint a szegénység. De a kontextus nagyon is számít az esetében: ő még mindig jobb életet él, mint azok, akiket ugyanúgy nyomaszt a hatalom mellé társuló kötelességük, de nincs annyi joguk vagy olyan státuszuk, mint neki. És ezzel el is érkeztünk a harmadik főszereplőhöz:
Mrs. Rochester a férje foglyaként él a padláson, őrültnek nyilvánítva. Érdekes gondolat, hogy azért zárták be, mert őrült, vagy abba őrült-e bele, hogy bezárták? Erre nem kapunk választ, de a kor gondolkodását nagyon jól bemutatja, hogyan bánt azokkal, akik valamilyen szempontból kívül estek a társadalmi normákon. Bertha érzékelhetően amolyan kiegészítése, ellentéte Jane-nek: nem fogja vissza magát, kifejezi vágyait, akár erőszakosak, akár nem. Ezek általában ütköznek Jane sóvárgásával, ellehetetlenítve azokat és mutatják a kontrasztot a két nő, vagyis Edward vágyai és valósága között. Valahányszor Jane-t zavarja valami, vagy kétségei vannak, esetleg tart valamitől, Bertha viselkedik úgy, ahogyan ő érez. Mintha csak Bertha ösztönlény Hyde-ja testesítené meg Jane Jekyll-jének belső világát. Bertha tüzet gyújt, mikor Jane bizonytalan és fél a sötétben. Mikor Jane-t kétségek gyötrik a leendő esküvőjét illetően, Bertha megjelenik a szobájában és szétszakítja a menyasszonyi fátylát. De ennek a látszólagos felszabadult vadságnak komoly ára van: Bertha nem csak a férjének, az orvosoknak, és Thornfield Hallnak a foglya, de az állapotának is. De ez egyfajta hatalommal is jár: mivel őrültnek nyilvánították, nem igazán tudnak mit tenni a kitörései ellen, így egy különös, de nyakatekert módon felszabadultabb, mint a többiek körülötte. Bármit megtehet, bármilyen szélsőségig elmehet, hiszen őrült. Így Rochester sem jelentheti fel, nem büntetheti a merényletért, nem irányíthatja a gondolatait és gondoskodnia kell róla. Sőt, saját önmagát is kénytelen összezárni vele, ami több szempontból neki sokkal rosszabb kötöttség, mint a feleségének. Az elme fogsága nagyobb, mint a testé.
“Ha becsülik az embert, még ha csak egyszerű, dolgozó emberek is azok, akik becsülik, az olyan jó érzés, mintha az ember állandóan napfényben sütkéreznék, és szívében kellemes, derűs érzések bontakoznak ki.”
Edward ugyanúgy nem élhet számos lehetőségével, szabad akarat nélkül, ahogyan Jane is nehezen élhet szabad akarattal, de lehetőségek nélkül. Mindkettejük számára fullasztóak a társadalmi helyzetük mellékhatásai. Foglyok. Ez a fogság pedig elkeseredett és olykor immorális tettek felé sodorja őket, amiknek egyes következményei végzetesek is lehetnek számukra. Ez is mutatja, hogy milyen sok formában mutatkozhat meg előttünk a függetlenség, vagy éppen annak a hiánya. Mindannyian kötöttségek között élnek, sokszor külső nyomás határozza meg a jövőjüket, miközben limitált jogaik között próbálnak lavírozni, és különböző frusztrációkkal megküzdeni. Mr. Rochester például másokat büntet a saját, kényszerből született döntéseiért és pont azoknak árt a legtöbbet, akik felé felelősséggel tartozik.
Azzal, hogy egy olyan súlyos dolgot eltitkol, mint a házassága, újabb bilincset tesz Jane-re: a manipulációval elveszi tőle a szabad választás lehetőségét. Szeretné felébreszteni a lányban szunnyadó, vad, romantikus érzelmeket, és közben azt hiszi, ez a szeretet. Számára a szerelem kontroll, amiben saját magát a másik fölé helyezi, uralni, birtokolni próbálja és nem látja, hogy pont a lényeg veszik el közben. Jane gyengéd kitartása, szilárdsága, bölcsessége tanítja meg, hogy ezt a konfliktust így nem lehet feloldani, a saját frusztrációjának kivetítésével. Viszont abban a pillanatban hajlandó elengedni ezt a kontrollt, hazugságokat és manipulációt, Jane enged is. Amíg Edward nem látja, hogy mások függetlensége milyen értékes, addig nem érheti el azt ő sem.
Az már egyfajta szabadság, hogy senkit se kényszerítsenek olyasmire, ami számára egyenlő valamilyen rabsággal. Az elején Rochester csak látszólag bánik partnerként Jane-nel, valójában egyenlőtlen a kapcsolatuk, mert szinte minden hatalom a férfinél van: pénz, tudás, státusz. Viszont később Jane anyagilag teljesen független lesz, átlátja a helyzetet, így saját akaratából, a körülmények ismeretében hozzámehet a valódi Edwardhoz. Ő pedig végre saját maga választhatja meg társát. Mindketten elérik azt a fajta kötetlenséget, amit addigi életükből hiányoltak. Amint megtanulják, hogyan használják önállóan, másokat segítve helyzetüket, hogyan várják ki türelemmel a megfelelő pillanatot és hogyan viszonyuljanak egymás akaratához, egyéniségéhez, szuveneritásához szeretettel és tisztelettel , már szabaddá is váltak.
“Remények és félelmek változatos sokasága, érzelmek és izgalmak zűrzavara vár arra, aki a nagyvilág ezer veszedelme közt akarja az igazi életet megismerni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése