2021. április 23.

Erősségeink, gyengeségeink és határaink

A legtöbb könyvben, amit olvastam, nem igazán találkoztam olyan karakterrel, aki rokkant vagy sérült, pláne olyannal, aki tanulási zavarral küzdene. De ahol olvashattam is ezekről, ott sajnos abszolút hátrányként, fogyatékosságként kezelte ezeket a szerző, az olvasó sajnálatára építve. Ezzel ellentétben Leigh Bardugo Six of Crows című duológiájában szinte minden karakternek van olyan tulajdonsága, amire legtöbben hátrányként tekintünk, pedig ha mögéjük szeretnénk nézni, szerencsére nem ennyire egyoldalú a helyzet. Leigh Bardugo maga is csontnekrózissal él, bottal jár, így ha valaki, hát ő tudja, hogy hány oldala lehet ennek és ezt nagyszerűen be is mutatja a könyveiben. Az említett könyvekben mindegyik főszereplő küzd fizikai vagy pszichikai problémákkal. Ezek nem az egyetlen tulajdonságok, amikre le vannak szűkítve a szereplők, de nem is ignorálja ezeket a szerző. Egyszerűen szerves részei a karaktereknek, akik a hátrányaik mellett felfedezik azt, hogy ezek a tapasztalatok hogyan formálják őket pozitív és negatív irányba, míg el nem fogadják, sőt magukhoz nem ölelik mindazt, amit mindez az életükhöz hozzáad. Vagy legalábbis megtanulják, hogyan lépjenek a gyógyulás útjára. Így kapunk hat nagyon is komplex karaktert, akikre ugyanúgy hatnak a tulajdonságaik, múltjuk, előnyeik és hátrányaik.

2021. április 9.

Walter Tevis: A vezércsel

(Aki nem olvasta a könyvet, annak szólok, a bejegyzés nyomokban cselekményleírást tartalmaz!)
Ez a könyv látszólag a sakkról szól és egy fiatal lányról, aki sok viszontagság után világelső lesz benne. Többen kérdezték tőlem, hogy ajánlom-e a könyvet olyanoknak is, akik nem ismerik, értik, vagy szeretik a sakkot. Nekik azt mondanám, mindenképpen ajánlom a Vezércselt azoknak, akik érezték már magukat elveszettnek, magányosnak, elutasítottnak, alábecsültnek, vagy egyenesen legyőzöttnek, és ennek ellenére mégis megőriztek magukban egy kis reményt. Mert ez a regény és a főhőse is olyan, mint a sakk: kívülről talán egyszerűnek tűnhet, fekete-fehérnek, de ha belekezd az ember, rájön, hogy milyen összetett, intellektuális, árnyalt és izgalmas lehet ez a kis világ, az első mondattól az utolsóig. Ez leginkább az erősen megírt, bonyolult jellemű főszereplőnek, az ő érzékeny ábrázolásának, a különböző korabeli társadalmi problémák megjelenítésének és a sakk közérthető leírásának köszönhető. Így lesz a kötet egy szívet melengető, mégis erőt adó fejlődéstörténet, ami sodor magával. Mert nem az a célja, hogy feltétlenül megértsük a játékot (bár az is biztos sokat hozzátesz), hanem élvezzük az utat, amit a főhős bejár.