2019. január 11.

Leigh Bardugo: Six of Crows

A Six of Crows a legjobb példa arra, hogyan és miért érdemes egy kalandos kortárs fantasy-t írni. A cselekménye kiszámíthatatlan és pörgős, a karakterek összetettek és fokozatosan látunk bele egyre jobban a mélységeikbe, a regény örök témái aktuálisabbak nem is lehetnének, közben ütős társadalomkritika is jellemzi a párbeszédeket. Mindez egy jól átgondolt, magával ragadó, kissé sötét hangulatú fantáziavilágban, a Grisaverzumban, azon belül is Ketterdam utcáin találhatjuk meg, ami kísértetiesen emlékeztet Amszterdam kikötővárosára a tulipánláz idején. Csak itt tulipán helyett egy, a világ mágiájában fontos szerepet játszó növényt kapunk, egy hátborzongató, új fejlesztés részeként. A város még semmit se sejt a készülő viharból, a főszereplők az elsők között vannak, akik tudomást szereznek minderről. Nekem még nem volt szerencsém az írónő többi regényéhez, így semmit sem tudtam erről az univerzumról, de a történet így is érthető, élvezhető volt. Izgalom, dráma, élénk párbeszédek, humor, bölcs és éles látásmód a megfelelő arányban keveredik a könyvben, amit ennél fogva képtelenség letenni. Ha mégis letennénk, lélekben végig ott maradunk tolvajok, kémek, grisák, kereskedők, maffiózók és politikusok olvasztótégelyében, Ketterdamban. Magunkkal visszük a morális filozofálást túlélésről, politikáról, manipulációról, hazaszeretetről, neveltetésről, a szakadékról egyéni-, és közérdekről és ezek társadalmi szintű konfliktusairól.
“You see, every man is a safe, a vault of secrets and longings. Now, there are those who take the brute's way, but I prefer a gentler approach- the right pressure applied at the right moment, in the right place. It's a delicate thing.”
Leigh Bardugo tudja, mitől lesz jó egy kalandregény, ami bűnözőkről szól: egyszerre több minden történik a könyvben. Akár egy mondaton belül is bemutat egy-egy szereplőt, közben viszi előre a cselekményt és érzelmek széles skáláját vonultatja fel. Hitelesen adja elő a külső és belső konfliktusokat, az emberi természet minden oldalát körbejárva. Ehhez nagy segítség, hogy minden fejezetet más nézőpontjából olvashatunk, így láthatjuk a szereplők hogyan látják egymást és saját magukat is. A jelenben és a múltban játszódó jelenetek tükörképei egymásnak és egy percre sem ereszt el a hat varjú karma. Mindennek, amiről szó van, jelentősége lesz előbb-utóbb, de ha elsőre nem is tűnik fontosnak, szórakoztatóan meséli el az írónő, így könnyű mindent megjegyezni. Emellett még sosem találkoztam olyan szerzővel, aki ennyire változatos, mégis tűpontos képet fest a traumáról, annak különböző okairól és megjelenési formáiról, és arról, kívülről mennyire félre lehet értelmezni egy traumától szenvedő személy tüneteit és viselkedését. Hogy egy ilyen fájdalmas esemény mennyire visszavethet valakit a mindennapjaiban, teljesítményében, a céljai elérésében, az egészségében és a társadalmi helyzetében. 
“Kaz leaned back. “What’s the easiest way to steal a man’s wallet?”
“Knife to the throat?” asked Inej.
“Gun to the back?” said Jesper.
“Poison in his cup?” suggested Nina.
“You’re all horrible,” said Matthias.
Kaz rolled his eyes. “The easiest way to steal a man’s wallet is to tell him you’re going to steal his watch.”
De az izgalom és kaland mit sem érne, ha nem lenne ilyen zseniális a karakterábrázolás, ami egyértelműen a történet gerincét adja. Egyszerű, átgondolt, pontos, ismétlés nélküli leírásokat kapunk mind a hat főszereplőről, amik folyamatosan csak bővülnek. De ettől csak izgalmasabb lesz megismerni mindegyikük mögött a történetét. Bizonyos szempontból mindannyian antihősök, hősies vonásokkal: együttérzést, félelmet, sajnálatot, szimpátiát ébresztenek. Mindegyikük tragikus előélettel rendelkezik, belső sérüléssel, egyénileg megvívott harcokkal. Gyermekkori, erősen negatív tapasztalataik, az ebből fakadó keménységük és szívós túlélő ösztönük átírja a morális érzéküket, de nem csak az a kérdés, honnan ered mindez, hanem az is, hová vezetheti őket. Megkérdőjelezhetőek a döntéseik és választásaik, de teljesen érthetőek. Mind kívülállók, lázadók, rossz sorsúak, akiknek az élete a rendszer hibáira mutat rá, megkérdőjelezve az őket kinevelő társadalmat.
“I have been made to protect you. Only in death will I be kept from this oath.”
A Six of Crows élvezetes leckét ad arról, hogyan gondolkozzunk úgy, mint egy bűnöző: hogyan kerüljünk ki a számunkra veszélyes helyzetekből, miként alapozzuk meg a hírnevünket, mit tegyünk, hogy kerüljük el akár a leghatékonyabban felállított csapdákat is, milyen úton-módon maradhatunk életben a legrémisztőbb környezetben is, vagy épp hogyan zsebeljünk ki valakit. De a főszereplők életformája nem a kegyetlenségért magáért jött létre, hanem épp ellenkezőleg. Ők sok szempontból ártatlanok, akik próbálnak kikeveredni a csapdából, amibe még gyerekként kerültek. Nem szabad akaratukból lettek törvényen kívüliek, egyszerűen a törvények ellenük dolgoznak. A tolvaj-léttel nem másoknak akarnak ártani, hanem a szabadságukat szeretnék megváltani. Ez egy nagyon fontos tény, ami felett a könyv soha nem is siklik át. Ez egyáltalán nem menti fel őket a tetteik terhe alól, de az mindenképpen árnyalja a képet róluk, hogy ugyanúgy látjuk őket jót tenni, mint rosszat. Ők sem mentik fel magukat és mindegyiküknél van egy határ, amit nem lépnek át, vagy legalábbis önként nem… De ahhoz, hogy megtegyék azt, ami helyes, olykor meg kell szegniük a szabályokat. Ezzel arra bíztatnak, gondolkozzunk és merjük megkérdőjelezni a felettünk uralkodók szabályait, magát a rendszert, különösen akkor, ha azok nem veszik figyelembe az egyéni körülményeket, és a szociális problémákat és csak azért vannak, hogy mindenki megőrizze a társadalmi státuszát változás nélkül.
“When everyone knows you’re a monster, you needn’t waste time doing every monstrous thing.”
Ez a történet maga a nagy bűvésztrükk: nem ígér mást, mint egy izgalmas ifjúsági könyvet. Közben viszont belopja magát a szívünkbe, eszünkbe és innentől nincs menekvés: elveszett palimadarak lettünk, akik nem szabadulnak Ketterdamból. Mert mindenki hiteles benne, minden tettnek következményei vannak. A tragikus hősök ellenére a könyv bolondos, rejtélyes, ravasz. Nem tudunk szabadulni tőle, érezzük, a kis csapat mennyire elemében van, látjuk, hogy alakul ki lassan köztük egy elválaszthatatlan, bajtársias kötelék. Nem azért, mert a szánkba rágva leírták, hanem mert jó a csapatdinamika, minden ellentétet félre tudnak tenni egy nagyobb célért és nagyszerűen működnek együtt. Közben pedig a saját életünk morális témáit gondoljuk át újra. A saját fiatalságunkat juttatják eszünkbe az olyan témák, mint a neveltetéssel való szembenézés, a saját egyéniség keresésének útja és potenciális veszélyforrásai, a baráti kapcsolatok fejlődése, a hit, a függőség hatásai, a mérgező kapcsolatok kezelése vagy a szabadság. Nemcsak műfajában kiemelkedő ez a történet, érdemes az idősebb korosztálynak is kézbe venni, hagyni, hogy sodorjon magával ez a világ. Pár napra bárkiből lehet tolvaj, kém, szökevény, szívtörő, mesterlövész vagy elítélt. Utána már csak egy valamire lesz szükségünk: a következő kötetre adagra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése