2018. november 30.

Peeta Mellark

Az Éhezők viadala trilógia igazi úttörő a kortárs ifjúsági irodalomban, mert egy rendkívül személyes és intim képet fest egy diktatúra mindennapjairól, a valóságshow-k álságos voltáról, túl korai felnőtté válásról, a háború hatásairól és a média szerepéről a politikában, manipulációban. Közben Suzanne Collins felépített a fiatalok számára egy olyan disztópiát, ami nagyon is komolyan veszi őket, és olyan rendhagyó, mégis hétköznapi problémákat mutat be, amik számukra is ismerősek, így más szinten tudnak kötődni a történethez. Valamint ez lett az egyik első világszerte, széles körben ismert sorozat, amiben a klasszikus nemi szerepek felcserélődnek. A történet középpontjában egy vagány, erős lány áll: Katniss lesz édesapja halála és az édesanyja összeomlása után a család feje. Ő menti meg őket az éhenhalástól, ő hozza meg a nehéz döntéseket, szerzi be az élelmet, a húgát pedig a saját élete árán is megvédené. Panem világa és az egyéni körülményei formálják a lányt egy önfeláldozó, gyakorlatias, segítőkész, makacs, esendő, lobbanékony, olykor ellentmondásos hősnővé. A legtöbben kimondottan szeretik, éltetik őt, mint a feminizmus úttörőjét, aki nem vár megmentésre, sőt ő maga ment meg másokat. Katniss a maga módján egyedülálló, ahogyan az érem másik oldala, Peeta Mellark is.

2018. november 16.

Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógia

Időről időre teszek egy kis kitérőt a disztópia felé, mert ez számomra egy fontos és megkerülhetetlen műfaj. Álljon bármilyen távol a valóságunktól egy-egy leírt világ, legyen tele valószínűtlen horrorral, ezeket a történeteket alapjaiban a valóság és az emberi képzelet különös elegye hívta életre. A leírhatatlannak tűnő borzalmak látszólag színtiszta fikciónak tűnhetnek elsőre, de az emberek kegyetlensége és kreativitása legalább olyan valóságos, mint a szenvedésük vagy fájdalmuk. A világ tele van igazságtalansággal: a rabság különböző formáival, diszkriminációval, háborúkkal, katasztrófákkal, éhezéssel, kínokkal, vagy halállal. Ezeknek a fiktív megjelenítései tanítanak minket az emberi természet legsötétebb bugyrairól, és legnagyobb magasságairól is: arról, hogyan vannak jelen egymás mellett az élet legkülönbözőbb területein. A műfaj iránti érdeklődésem elsősorban Az éhezők viadalának köszönhetem. Bár már idősebb voltam a célcsoportnál a megjelenésekor, elég hosszú ideig tartott, míg végül a kezembe került, de a mai napig hálás vagyok azért, amit adott nekem…

2018. november 2.

Rebecca, a Manderley-ház első asszonya

(Aki nem olvasta el a Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya című könyvét: a bejegyzés nyomokban cselekményleírást tartalmaz)

Rebecca De Winter volt a Manderley-ház első asszonya, a regény idején pedig már nem él. A férje, Maxim de Winter, legfőbb bizalmasa, Mrs. Danvers és Manderley életében betöltött szerepe tagadhatatlan, egyénisége mindenkire hatással volt, akivel, amivel csak érintkezett, jóval a halála után is. Azonban Rebecca teljes történetét, személyiségét, szerepét nem ismerhetjük meg, csak mások elbeszéléseiből. Ezeket a leírásokat személyes benyomások, heves érzelmek, indulatok, tarkítják, így objektívnak semmiképp sem nevezhetőek, ráadásul tele vannak ellentmondással. Így a rá vonatkozó utalásokból, beszélgetésekből próbálkozhatunk csak rájönni, ki is volt valójában Rebecca de Winter.