Az Éhezők viadala trilógia igazi úttörő a kortárs ifjúsági irodalomban, mert egy rendkívül személyes és intim képet fest egy diktatúra mindennapjairól, a valóságshow-k álságos voltáról, túl korai felnőtté válásról, a háború hatásairól és a média szerepéről a politikában, manipulációban. Közben Suzanne Collins felépített a fiatalok számára egy olyan disztópiát, ami nagyon is komolyan veszi őket, és olyan rendhagyó, mégis hétköznapi problémákat mutat be, amik számukra is ismerősek, így más szinten tudnak kötődni a történethez. Valamint ez lett az egyik első világszerte, széles körben ismert sorozat, amiben a klasszikus nemi szerepek felcserélődnek. A történet középpontjában egy vagány, erős lány áll: Katniss lesz édesapja halála és az édesanyja összeomlása után a család feje. Ő menti meg őket az éhenhalástól, ő hozza meg a nehéz döntéseket, szerzi be az élelmet, a húgát pedig a saját élete árán is megvédené. Panem világa és az egyéni körülményei formálják a lányt egy önfeláldozó, gyakorlatias, segítőkész, makacs, esendő, lobbanékony, olykor ellentmondásos hősnővé. A legtöbben kimondottan szeretik, éltetik őt, mint a feminizmus úttörőjét, aki nem vár megmentésre, sőt ő maga ment meg másokat. Katniss a maga módján egyedülálló, ahogyan az érem másik oldala, Peeta Mellark is.
Valamiért azonban az ő esetében már nem ilyen lelkes a fogadtatás. Az online tér tele van az ő lágyságát kritizáló, személyét elítélő vagy becsmérlő, cikiző hozzászólásokkal. Amíg Katnisst általában nem tartják nőietlennek, Peetát túlnyomó részt nyápicnak, de minimum gyengének, férfiatlannak bélyegzik. Ugyanezek a tulajdonságok visszafordítva nem okoznának nagyobb problémát a nagyközönségnél, de ez így, ebben a formában kiveri a biztosítékot. Jelenleg egy nő, aki kimutatja az erejét, egy hős, de egy férfit, aki felfedi az érzékeny oldalát, nehezen vagy talán sehogy sem fogadnak el. Amint ez a kettős mérce is mutatja, az út vége még nagyon messze van. Pedig ha körülnézek az ismerőseim között, őszintén szólva nem azt látom, hogy minden férfi egy tesztoszteronbomba, ahogy nem minden nő született feleség és anya. Azoknak pedig, akik nem illenek bele teljesen a nagy elképzelésbe ezekről a szerepkörökről, jó érzés olyan regényalakokkal találkozni, akik szintén kívül esnek a társadalmi elváráson vagy a politikai érdekek által, öntőformában létrejött "normalistás fogalmán", meg tudják őrizni önmagukat és a meglévő tulajdonságaikból hozzák ki inkább a legtöbbet.
Szerintem Peeta legalább annyira komplex és árnyalt személyiség, mint Katniss. Érzékeny, ravasz, előrelátó, intelligens, kreatív, sokoldalú, pacifista. Egy erőszakos, durva anya és egy szubmisszív, kedves apa nevelte fel egy olyan rendszer keretein belül, ahol (elméletileg) kizárólag az erősebb maradhat fenn. A szülői mintához hasonlóan ő sem bánja, ha a világában a nők dominálnak és kiválóan alá tud dolgozni valaki másnak. Nem szégyelli, hogy van érzéke a művészethez, hogy szereti a naplementét és becsüli annyira az élet értékét, hogy nem hajlandó mások kedvéért megölni egy embertársát. Tisztában van a szavai súlyával és használja is őket. Bár fizikai ereje, intelligenciája sem elhanyagolható, inkább az udvarias, kedves oldalán van a hangsúly.
“Nem adom fel küzdelem nélkül. Csak azon töprengek, bárcsak lenne valami módja, hogy… megmutassam a Kapitóliumnak: nem vagyok a tulajdonuk. Hogy több vagyok, mint a Viadal egyik kelléke”
Úgy vettem észre, sokakat leginkább a fiú “passzivitása” zavar. Igaz, hogy Katniss megmenti, nem is egyszer. De Peeta is őt, többször és több szinten. Elfogadja a támogatását és viszonozza, még ha nem is olyan látványosan, nem a megszokott, klisés jelenetekbe ágyazva: nem mészárol le embereket értelmetlenül, nem kapja fel a karjaiba, és lovagol el vele a naplementébe (aminek amúgy szereti a színét), de a saját eszközeivel mindent megtesz érte, amit csak tud. Nem csak azért, hogy a lány túléljen mindent, amit a Kapitólium zúdít rá, hanem azért is, hogy jobb élete legyen. A közönség befolyásolásával eléri, hogy emelkedjen a népszerűsége, így támogatókat szerez neki. A viadalon kifigyeli és manipulálja azokat, akik az életére törnek. Az eljegyzésükkel pedig megóvja őt attól, hogy a Kapitólium korábbi kedvenceinek hírhedt sorsára jusson vagyis, hogy őt is eladják, használják a műsoron kívül. A kínzások közepette, akár a saját tudatán erőszakot téve is meg akarja védeni őt. Végül mégis összeroppan. Ez szerintem nagyon fontos mozzanata a történetnek: nem az teszi az embert gyengévé, hogy elérkezik a töréspontjához.
Ami a kapcsolatukat illeti, Peeta hagyja, hogy Katniss dönthessen a fontosabb kérdésekben. Így megadja neki a döntés szabadságát, a kontroll érzését, amire égető szükség lehet egy kiszámíthatatlan, vagy félelmetes helyzetben. Ezáltal a másik nagyobb biztonságban érezheti magát. Amikor végre együtt tölthetnek egy kis időt, Peeta teret ad a lány igényeinek: őszintén figyel rá, így megérti min megy keresztül. Finoman udvarol neki, türelmesen vár rá. Ezeket általában alulértékelik vagy megfizethetőnek ítélik nyers erő, anyagi előnyök ellenében, annak ellenére, hogy milyen vonzóvá tesznek egy embert. Ami még nagyon fontos: nem mászik rá és amikor kérdez, készen áll elfogadni a nemleges választ is. Nem sértődik meg, inkább finoman tudatja a partnerével, hogy mellette marad. Éretten, komolyan, megbízhatóan áll a másik mellé. Nem pont attól lesz valaki “férfias”, mert megvédi akit szeret, kitart mellette, figyel rá és biztonságot ad neki?
“– Abból, hogy van szépérzékem, még nem következik egyenesen, hogy gyenge is vagyok – mutat rá Peeta. – Kivéve talán veled kapcsolatban – teszi hozzá.”
A másik, ami ronthatja Peeta megítélését, az Gale. Ő egy szokványos hős jellemével bír: határozott, kemény, erős, militarista, igazi vezéregyéniség. Viszont a kapcsolatuk dinamikája egyenlőtlen, mert ő és Katniss túl egyformák. Makacsak, harciasak mindketten, de egyikük sem enged könnyen az igazából. Ez addig működik, amíg megértik egymást és nem különböznek össze fontos kérdésekben. Ez a pont el is érkezik a lázadás kitörésekor, mikor a lány mentené az ártatlan civileket, a fiút pedig elvakítja a düh és a bosszúszomj. A forradalom végére egyértelművé válik, hogy ők ketten hosszútávon nem élnének békésen egymás mellett, folyamatos vita és vádaskodás lenne a közös életükből.
Peeta és Katniss viszont kiegészítik egymást. Bennük együtt él az ész és a szív, az elmélet és a gyakorlat, a rugalmatlanság és az alkalmazkodás, amik egymás nélkül nem léteznek. Egy kapcsolat így működhet olajozottan. Ha az egyik fél álmodozó, a másiknak nem árt a földön maradni. Ha az egyik lobbanékony, jobb, ha a másik nyugodtabb természet. Bizonyos tulajdonságok, ha egyeznek, az árthat a kapcsolatnak, vagy azon belül az egyén önbecsülésének. Különben vagy csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem fog működni. Ezt mutatja be, mikor Peeta elveszti önmagát, eluralja a félelem, amit Katnissre irányítanak. Ekkor láthatjuk, mennyire hiányzik a kettősükből az ő támogatása, töretlennek hitt kedvessége, a kettejük között felépített bizalom. Egyszerűen egyikük sem működik tovább ezek nélkül.
“Ezért aztán, amikor suttogva azt mondja:„Szeretsz engem. Igaz vagy nem igaz?”, azt felelem:– Igaz.”
Nagyon fontos, hogy a lányoknak és a fiúknak is olyan példaképeket mutassunk, ami jobban illeszkedik a realitáshoz, nem pedig távolodik tőle. A valóságban is folyamatosan alakulnak, változnak a megszokott szerepkörök, így a könyvek lapjain keresztül is érdemes szemléltetni, nincs semmi probléma azzal, ha kilógunk a sorból vagy ha nem húzhatók ránk a szokásos sablonok, mert nem a nemünk határozza meg a legfontosabb tulajdonságainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése