Azt gondolom, Jane Austent vagy konkrétan a Büszkeség és balítélet című regényt nem szükséges bemutatnom, mert a legtöbben találkoztak már a könyvvel, egy adaptációval, vagy éppen egy modern újragondolással. Ezeknek a száma is mutatja, mennyire népszerű a mai napig Austen. Szerintem a történeteiben megjelenített romantika, az életszerű és komplex karakterek, az ironikus hangvétel és a az egyszerű, mégis költői írásmód tették őt nem csak az angol-, de a világirodalom kiemelkedő alakjává. Regényeiben a valóságos lehetőségek keverednek a romantikus ábrándokkal, komoly témák szellemes párbeszédekkel. Írásaiban az angol vidék hétköznapi emberének életét mutatja be, ennek megfelelően alakjai maguk is átlagemberek, sokszor nyers őszinteséggel és komikusan bemutatva. Ezek a karakterek a naivtól a ravaszig, az ostobától az éles eszűig, a szenvedélyestől a ridegig elég széles palettán mozognak. Nem kapunk róluk hamis képet és még a negatívan bemutatott szereplők – akiket könnyedén felismerhetünk akár a saját ismerőseink, munkatársaink, szomszédaink között – sem dühítenek, hanem inkább nevetség vagy szánalom tárgyaként tekintünk rájuk, mert a csípős humor által könnyebben látjuk, mi mozgatja őket.
