Accio Libris!

Dave Eggers szépen összegyűjtötte századunk nagy fejlesztéseit, azoknak következményeit, társadalmunk problémáit, kérdéseit, ezek köré megálmodta a Kör nevű fiktív céget, majd miután alaposan körbejárta, megrágta és kiköpte. Így született meg ez a maga nemében egyéni könyv, ami végig aktuális témákat vizsgált meg több nézőpontból és izgalmas beszélgetésekkel, apró, óvatos lépésenként jutott el a kimondottan optimista hangvételtől a hátborzongatóan negatív lehetőségekig. Sok apró részlettel kapcsolatban napokkal az olvasása után is el lehet gondolkodni. A történet által elénk tárt világ egyszerre utópisztikus, frusztráló, kézzel fogható, modern és rendkívül aggasztó. Olyan érzést kelt, mint lassítva végignézni egy balesetet, ami ellen teljesen tehetetlenek vagyunk, mégis tönkreteszi mindazt, amit kemény munkával felépítettünk. Ha választhatnék, hogy melyik kortárs könyv legyen kötelező olvasmány fiatalnak és idősnek, én A Kört választanám, mert:

Könnyű azonosulni a főhőssel (legalábbis eleinte)

Mae-t egy fiatal, fogékony, rugalmas lányként ismerjük meg, aki előtt egy végtelen munkával teli, lehangoló jövő áll, így kihívást, lehetőséget keres, amivel élve kijuthat ebből a reménytelenségből és a saját lábára állhat. A Kör egy ígéretes állás neki, ahol megkapja azt a figyelmet, amit korábbi életéből hiányolt. De azzal sajnos nem számol, hogy már a lehetőséget sem adják ingyen. Ez a naivitás párosítva a sebezhetőségével tökéletes célponttá teszi őt érzelmi zsarolásra és manipulációra. Láthatjuk, ahogyan ezek együttes hatására egy megfelelési kényszerben vergődő lányból egy álszent, gátlástalan, negatív hős válik. A történet végére annyira kifordított szemszögből nézi a világot, hogy nem marad semmi, amit ne áldozna fel a népszerűség és a hatalom érdekében. Dave Eggers rendkívül jó érzékkel mutatta be, hogy ha valaki alkalmazkodik egy adott környezethez, vagy bizonyos elveket a magáévá tesz, akkor már nem könnyű vagy akár lehetetlen lesz visszafordulni vagy szélsőségesen a másik irányba elindulni.

Fontos figyelmeztetés a könyv a kiégésről, a munkavállalók túlhajtásáról

A Körben soha nem áll meg a munka. Hiába van tele az épületkomplexum mindenféle lehetőséggel és szolgáltatással, amit csak el lehet képzelni, annyira leköti az ott dolgozókat a rengeteg kötelezettség (munkaidőben és azon túl), hogy egyszerűen nincs idejük mindezt kihasználni. A hatékonyság jegyében pár hét után már mindenki hat-nyolc monitort figyel folyamatosan, ami állandó, feszített tempót igényel. Túl sok információ és inger éri egyszerre őket, ami nem alkalmas környezet a kreatív alkotásra, pláne alapos, megfontolt döntéshozásra. A technológiára hagyatkoznak szinte mindenben, az egészségük megfigyelésére is, közben pedig arra sem jut elég idő, hogy a munkavállalók a testük alapvető jelzéseire reagáljanak. Ez a lélektelen robot és külső irányítás, így, ebben a formában egyenes út a kiégéshez.

“Nem arra születünk, hogy mindent tudjunk, Mae. Nem gondoltál még arra, hogy agyunk az ismert és ismeretlen finom egyensúlyára van bekalibrálva? Hogy lelkünknek egyformán szüksége van az éjszaka titkaira és a nappal világosságára? Ti az örökös nappali fény világát hozzátok létre, én meg azt gondolom, ebben mindnyájan elevenen meg fogunk égni.”

Rámutat a tájékozódás és a konszenzus szerepére

Ha valamit alaposan megtanultam a családomtól, az az, hogy soha ne írjak alá semmit, amit nem olvastam át, vagy aminek a legkisebb elemével nem értek egyet, mert ez kiszolgáltatottá tesz. De már eljutottunk oda, hogy annyi szerződést kötünk papíron és főleg elektronikusan, hogy ezt szinte lehetetlen betartani. A Körnél teljesen megszokott eljárás, hogy jobb esetben aláíratják a szerződést, majd mosolyogva közlik, mihez is adta az adott munkatárs a beleegyezését. Rosszabb esetben pedig kérdés nélkül belemásznak a másik privát szférájába, azután tájékoztatnak (már amikor…). Engem személy szerint hideg rázott ezektől a jelenetektől, amikben egyszerűen megfosztották a dolgozókat és családjukat a döntés szabadságától.

Rávilágít, hogy a technikai újítás nem ok jogfosztásra

Az új technológia sajnos magával hozhat rengeteg kellemetlenséget, amíg törvényileg le nem szabályozzák azt. És minél többen élnek ezekkel az újításokkal, annál több komplikációt okozhat ez tömegeknek. Például a mai napig túl sokan vannak, akik még mindig nem fogták fel, hogy egy dolog kitenni nyilvánosan magukról egy képet, vagy egy videót, és teljesen más ezt a döntést egy embertársuk helyett meghozni. Mert hiába gondolja az egyik ember, hogy nem szeretne megosztani magáról valamit, ha a másik megoszthat róla bármit, olyan adatvédelmi beállítással, ahogy épp eszébe jut. Mindezt következmények nélkül, vagy úgy, hogy az adott következményekkel nem neki kell számolni… A Körnél sem álltak meg a másik privát szférájánál, így prezentálva, hogyan hagyják a másik ember kérését, érzéseit, és a jogait teljesen figyelmen kívül. Ez pedig már a valóságunk, nem egy fiktív disztópia.

Bemutatja a közösségi média árnyoldalát is

A Való Én létrehozásával a Kör egyetlen felületre irányította az internetes regisztrációkat, vásárlói honlapokat, online bankokat és a közösségi médiát. Így csak teljes névvel és valós adatokkal lehet regisztrálni, és nincsen trollkodás, spam, vagy regisztrációk, jelszavak sokasága. Emellett természetes elvárás a munkatársak folyamatos online, aktív jelenléte. Bár a Való Én előnyei érezhetőek, de nagyon könnyen átesnek a ló túloldalára, ami az offline-, és privát élet jelentős csökkenéséhez vezet. Láthatóan az ott dolgozók feladják a magánéletük szabadságát, mosolyokban, homlokráncokban és megosztásokban mérik magukat és másokat, a véleményüket (és a cég statisztikáit) befolyásolja a folyamatos, pozitív visszajelzési kényszer. Eltűnik az őszinteség, a valódi élmények csendes átérzése, a való világban létezés. Természetesen a közösségi média élmény függ a felhasználóktól, és attól, mire iratkoznak fel, kiket követnek, milyen interakcióik vannak, de a cégek befolyása tagadhatatlan.

“Itt nincsenek elnyomók. Nem kényszerít senki, hogy ezt csináld. Önként csatolod magadra a pórázt. És önként válsz társadalmilag teljesen autisztikussá. Már nem is érzékeled az alapvető emberi kommunikáció jeleit. Ülsz az asztalnál három emberrel, aki mind rád néz, és beszélgetni próbál veled, te meg a kijelzőt bámulod, és valami idegent keresel Dubajban.”

Óvatosságra int a mesterséges képről, amit másokról látunk 

Ty, a Kör alkotója első ránézésre ártalmatlan zseni, de veszélyes embereknek adta át a programját…  Amikor már tudja, hogyan csavarták ki a a találmányának lényegét, és az ő szándékait vele, akkor sem tett ellenlépéseket, amikor még let volna rá alkalom. A felhasználókat pedig egy kedélyes, humoros, karizmatikus ember vezeti be egy elnyomó rendszerbe, aki tömegeket tud megmozgatni. Eamon Bailey a látszat ellenére egy igazi ragadozó, aki kivárja a másik a leggyengébb pillanatát és akkor csap le rá, kíméletlenül manipulálva őt. Mindezt nem másért, mint az egyre növekvő profitért. Beszédei nyomán az emberek nem csak önkéntesen, hanem mosolyogva, éljenezve adják át neki a döntést magukról, és a legkényesebb adataikról. Még éljeneznek is, miközben és éltetik azt, aki megfosztja őket alapvető jogaiktól.

Boncolgatja a magánélet és a biztonság törékeny kapcsolatát

Titkai mindenkinek vannak, ami egyrészt jó dolog, hiszen nem minden tartozik a nagyvilágra, a magánéletünk épp ettől lehet még becsesebb számunkra. Viszont vannak, akik elég beteg titkokat őriznek, ami másokra nézve potenciálisan ártalmas, vagy egyenesen veszélyes és emellett illegális is lehet. Adott az örök kérdés: a kisebb-nagyobb fokú biztonságért cserébe mekkora árat vagyunk hajlandóak fizetni? Hol van az egészséges középút a közbiztonság érdeke és az egyéni szabadság megőrzése között? Melyiket akarjuk inkább: az anonimitásunk megőrzését a bűnözés ténye mellett, vagy a biztonságot és a fullasztó érzést, hogy sosem lehetünk teljesen egyedül? A Kör egyértelműen nem hagy egyedül, miközben a biztonságot sem garantálja. Csak a profitot garantálja önmagának ezekért cserébe…

Kérdéseket tesz fel az elszámoltathatóságról és a teljes megfigyelésről

Életünk egyik lényeges tézise, mennyire ismerhetjük egymást vagy önmagunkat. Az úgy nevezett “átláthatóak” a Körnél egész nap kamerát viselnek, bármikor rá lehet csatlakozni a csatornájukra, így állnak megfigyelés alatt. Mae átlátható élete azt is mutatja, hogy nem létezik teljes megfigyelés. De már a túl nagy megfigyelés is megváltoztatja: ő igyekszik jobbnak feltüntetni magát, mint a valóságban, a körülötte élők pedig pózolnak mellette, vagy egyenesen kerülik őt és az őt övező figyelmet. A negatív gondolatait, érzéseit megtanulja elrejteni, de ez nem egyszerű. Mae idővel megszokja, élvezi, sőt el is várja a felhajtást maga körül, így élete dokumentálásáért cserébe feladja mindazt, amitől egyéni volt.

Egy olyan lehetséges jövőképet mutat, amiből levonhatjuk a magunk tanulságait

A Kör tele van lehetőségekkel. Hogy mit kezd ezzel a tulajdonosa és a felhasználók tömege, melyik válik hasznos eszközzé és melyik rombolhat, kiszámíthatatlan. Mert miért is állnánk meg egy lépésnél, ha továbbgondolva meg sem kell állni a végletekig? A fejlesztések előnye és hátránya között egy ismeretlenbe vezető folyamat apró egyes vezetnek végig, és egyáltalán nem olyan könnyű észrevenni, hol van az a pont, ahol talán még meg lehet(ett volna) állni. A szerző az olvasóra bízta mindezt, azzal a reménnyel, hogy a mi jövőnk talán nem lesz ilyen sötét.

“Feltörne egy hatalmas, globális, megkönnyebbült sóhaj. Végre-valahára lehetnénk jók! Egy olyan világban, ahol már nincsenek rossz lehetőségek, ott nincs más választásunk, mint hogy jók legyünk. El tudod képzelni? … De valóban hiszek az emberek tökéletesíthetőségében. Meggyőződésem, hogy meg tudunk javulni. Meggyőződésem, hogy lehetünk tökéletesek, vagy majdnem azok. És ha a legjobbat nyújtjuk magunkból, akkor a lehetőségeink végtelenek. Bármilyen problémát megtudunk oldani.”