Accio Libris!

 (Aki nem olvasta a Trónok harca c. könyvet, annak most szólok, az éj sötét, és tele cselekményleírással!)

Az olvasmányaimban ritkán jön szembe olyan karakter, mint Rhaegar Targaryen, aki A tűz és jég dala regényfolyam egyik legfontosabb szereplője, annak ellenére, hogy a könyv eseményei előtt meghalt. Pontosan nem tudhatjuk már meg, milyen volt valójában, mi mozgatta őt, tetteinek eredménye mégis erősen befolyásolja a Westerosban zajló eseményeket évekkel a halála után is. Őt nem látjuk, csak azt, ahogyan mások emlékeznek rá. Mivel mindenki a maga módján látja, és senkit sem hagy hidegen a személye, elég vegyes kép rajzolódik ki előttünk: egy hamisítatlan aranyifjú, művelt polihisztor, páratlan harcos, hataloméhes koronaherceg, romantikus lovag, művészlélek, kegyetlen erőszaktevő, az utolsó sárkány… Az élete egy ellentmondásokkal teli történet. Ahhoz, hogy lássuk, hogyan lehet egy halott embernek ilyen erős befolyása az élők felett, érdemes közelről megnézni, mi történt vele, milyen hatások érték, milyen érdekek befolyásolják a róla kialakult véleményeket.

“Rhaegar hercegben búskomorság rejtezett, olyan érzés… A végzet érzése. Bánatban született, királynőm, és ez az árnyék egész életében ott volt fölötte.”

H. u. 259-ben V. Aegon király Nyárodúba hívatta a családját, hogy ünnepeljék a dédunokája születését. De a megszállott igyekezet, hogy a Targaryenek újra sárkányokat tenyésszenek, tragédiába torkollt. Futótűz puszított el mindent, ami lerombolta egész Nyárodút. Így jött a világra Rhaegar Targaryen (II. Aerys, az őrült király, és Rhaella királyné fia, Viserys és Daenerys bátyja), káosz és tűz közepette. Gyászban született, árnyékoktól körülvéve és a szóbeszéd szerint hajlott a melankóliára. Gyerekként igazi könyvmoly volt és nem érdekelte a többi korabeli fiú játéka, a kardozás. Annyira korán megtanult olvasni, hogy azt mondogatták, Rhaella királyné lenyelt néhány könyvet meg egy gyertyát, míg a fiú benne növekedett. Azonban a herceg talált valamit egy nap a tekercseiben, ami megváltoztatta őt. Senki nem tudja, mi lehetett az, de egy reggel váratlanul megjelent a lovagok között, hogy kardot és páncélt kérjen.

A Targaryeneket mindig is érdekelték, sőt vezették a különböző jövendölések, látomások. Aerys és Rhaella például pont azért házasodtak össze, mert azt jósolta nekik egy boszorkány, hogy a frigyük gyümölcse lesz a herceg, akit ígértek. Feltehetőleg Rhaegart is Azor Ahai legendája változtatta meg. Fáradhatatlanul tanult, edzett és szilaj harcossá vált, miután olvasott róla. Győzedelmeskedett tornán, és csatában is. A családban szokás volt a vérvonal tisztaságát testvérházasságal biztosítani, ám neki nem volt lánytestvére (még), így elvette Elia Martellt, dorn hercegnőjét. Miután született két gyermekük, kiderült, az asszonynak nem lehet több. Aeryst közben elrabolták, megkínozták, melynek következménye az lett, hogy végképp elhatalmasodott rajta az őrület és a paranoia. Apa és fia kapcsolata tarthatatlanná vált, az unokák születése sem békítette ki őket. Kis idő után Walter Whent nagyúr bejelentette a hírhedt harrenhalli tornát, ami elindította az események láncolatát, amik a Targaryen-ház uralmának végét jelentették.

Harrenhall rejtélyei

H. u. 281.-re a hamis tavasz éveként emlékeznek, ugyanis ezt az évet hitték a tél végének. Ezért is rendezték meg a lovagi tornát Harrenhallban, az enyhülés azonban csak két hónapig tartott. Ehhez a legendás eseményhez három nagy kérdés is köthető és mindegyik Rhaegarhoz vezethet.

1. Hogyan finanszírozták a tornát?

A győzteseknek Whent nagyúr a szokott összeg háromszorosát ajánlotta fel, mintha csak versenyre akarna kelni minden korábban megrendezett tornával. Egy ilyen verseny amúgy is nagy költségekkel jár a vendégek ellátása miatt, viszont Harrenhall anyagi forrásai biztos nem bírtak volna el ilyen mértékű költekezést. Logikus magyarázat, hogy egy nagylelkű, “csendes társ” segített. Szokatlan a névtelenség is, kivéve, ha valami célja van. Ezért is mutat sok tény a hercegre, aki így hívhatott meg minél több urat egy helyre, hogy létrejöhessen egy “nagytanács”, és megvitathassák, hogyan kezeljék az egyre törékenyebbé váló politikai légkört, amit az őrült király okozott. Ez viszont kockázatos próbálkozás, tekintettel Aerys üldözési mániájára, és azokra, akiket ő tett vagyonossá. A legkisebb hiba bárkinek könnyen a végét jelentheti, még a trónörökösnek is… A torna egy kitűnő alkalom lehetett volna, hogy elkerüljék a veszélyt. Amíg ezt Rhaegar el nem dobta Lyanna Stark kedvéért, amivel tovább rontotta az amúgy is kényes helyzetet.

2. A szerelem és szépség királynőjének járó koszorút miért Lyanna Starknak adta oda Rhaegar?

Mikor legyőzte Ser Barristan Selmy-t, a herceg megnyerte a tornát, a győztes koszorúját pedig a saját felesége helyett Lyanna Stark ölébe ejtette. Ez mindenképpen veszélyes választás és jogos a kérdés: ha nem ismerték egymást, miért őt választotta, megsértve ezzel a Baratheon, a Stark, és a Martell házat? Ha valóban összeesküvést tervezett az apja ellen, miért haragítaná azokat, akik nélkül nem hozhatja el a remélt változást? Aerys addigra piromantákkal vette körül magát és a segítségükkel elevenen elégetett bárkit, akit ellenségnek vélt. Ön-, és közveszélyes uralkodó volt, akinek legtöbben a halálát kívánták. Tywin Lannister is a fiát akarta a helyére léptetni, a Baratheon, Stark, Tully és Arryn-ház között szövetség formálódott, aminek fontos lépése lett volna Lyanna Stark és Robert Baratheon, valamint Catelyn Tully és Brandon Stark házassága. Miért vállalna bárki ekkora kockázatot egy ilyen helyzetben egy ismeretlen lányért? Kivéve, ha mégis ismerte…

3. Ki volt A Nevető Fa Lovagja?

Megjelent egy rejtélyes lovag a tornán: karcsú, alacsony ember, láthatóan rosszul méretezett, szedett-vedett páncélban, mosolygó arcú varsafával a pajzsán. Egymás után három lovagra mért váratlan vereséget. A legyőzöttektől mindössze azt kérte, fegyelmezzék meg fegyverhordozóikat, akik előző este megtámadtak egy ártatlan embert. Aerys azt hitte, Jamie Lannister az álruhában, akit kinevezése után visszaküldött a Vörös Toronyba, hogy a királynéra és Viserysre vigyázzon, így az ifjú Lannister nem mérethette meg magát a tornán. A király megparancsolta az embereinek, leplezzék le a titokzatos harcost a következő nap, de ő nem jelent meg többé. A király Rhaegart is a keresésére küldte, de senki sem járt sikerrel. A termete miatt akár egy nő is szóba jöhet. Lyanna Stark pedig ügyes lovas volt és a bátyjai mellett képzett harcos, ezért sokan fiúsnak tartották. Ha a herceg tényleg megtalálta a lovagot, találkozhattak, és így a koszorú átadása teljesen új értelmet nyer: Lyanna szépségét, kedvességét és bátorságát díjazhatta vele.

“Néha maguk a lovagok a szörnyetegek.”

Nem sokkal később Rhaegar “elrabolta” Lyannát, Robert pedig háborút indított, hogy visszakaphassa őt. A lázadás már amúgy is a levegőben volt, miután Aerys “uralkodása” egyre több áldozatot kívánt. Akárcsak trójai Heléna esetében, ez volt az utolsó csepp a pohárban, ami aztán valóságos lavinát indított el: Robert megölte Rhaegart, Jamie Lannister végzett a királlyal, Viserys és Daenerys menekülni kényszerültek, Tywin Lannister parancsára Eliat és gyermekeit lemészárolta Gregor Clegane, Lyanna pedig meghalt Dorne-ban. Vége szakadt a Targaryen-dinasztia háromszáz éves uralmának és Robert Baratheon foglalta el a trónt. Tizenöt évvel később elkezdődik a Trónok harca. Rhaegar és Lyanna története addigra legendává válik, de azok sosem felejtik el, akik látták, hogy az ifjú sárkány kockára tett mindent a kis farkasért. Cserben hagyta feleségét, a gyermekeit, a családját és háborúba taszította királyságát. Tudnia kellett, milyen veszélyes, mégis megtette. De miért? Nyomós indok nélkül ez őrültség… Ehhez érdemes megnéznünk, mi áll a jóslatban, ami miatt megváltozott a herceg:

Azor Ahai

A legenda szerint sötétség uralta a földet, amikor Azor Ahai harminc napon és harminc éjszakán át kovácsolta pengéjét szent tűzben. De a penge darabokra hullott, mikor vízbe mártotta, hogy megeddze az acélt. A következő pengét ötven napon és ötven éjszakán át kovácsolta. A hős egy oroszlán szívébe mártva akarta megedzeni a pengét, de sajnos ez a kard is szilánkokra hasadt. A harmadik pengén száz napon és száz éjjelen át dolgozott. A füstölgő pengét szerelmének dobogó szívébe döfte, az asszony vére, a lelke, az ereje és a bátorsága pedig a pengébe költözött. A jóslat szerint egy hosszú nyarat követően, mikor összesűrűsödik a sötétség, felizzik majd a vörös csillag, és a lángok közül egy harcos égő kardot húz ki. Ez a kard lesz a Fényhozó. Aki a kezébe veszi, az az újjászületett Azor Ahai. A sötétség előle megfutamodik majd. Az ő dala a Tűz és Jég dala.

Ezt az összetett próféciát sokan, sokféleképpen értelmezik. Rhaegar viselkedése azt mutatja, valószínűleg először azt hitte, ő lesz az és ez motiválta őt. Később már úgy értelmezhette, elsőszülött fiáról vagy a gyermekeiről együttesen szól a dal. Ám nem csak ennek a jövendölésnek rendelte alá a cselekedeteit, hanem a Targaryen hagyománynak is, miszerint a sárkánynak mindig három feje, vagyis három gyermeke van. Mivel a felesége nem adhatta ezt meg neki, egy másik nő jelenthette a megoldást. A jóslat arra mutat, hogy a Fényhozó valójában egy ember és ezt tükrözi Rhaegar és gyermekei életét is. Az első, akiről azt gondolta, Azor Ahai, meghalt Rubin-gázlónál, vízben. A másodikat a Lannisterek, vagyis az oroszlánok megölették. A harmadik miatt halt meg a szeretett nő, akinek gyermekében így tovább él Lyanna vére, ereje és bátorsága. Az ő életét ígérte meg Ned. A sárkány és farkas gyermeke, az ő dala a tűz és a jég dala. Jon Snow. Aki kimondta ezeket a szavakat:

“Sűrűsödik az éj, elkezdődik az őrségem. Nem ér véget halálom napjáig. Nem veszek feleséget, nem birtoklok földet, nem nemzek gyermekeket, nem viselek koronát és nem aratok diadalt. A helyemen élek és halok meg. Kard vagyok a sötétségben. A falak őre vagyok. A tűz vagyok, amely elűzi a hideget, a fény, amely elhozza a hajnalt, a kürt, amely felébreszti az alvókat, a pajzs, amely az emberek birodalmát védelmezi. Az Éjjeli Őrségnek ajánlom életemet és becsületemet a mai éjszakára és minden éjszakára, amely ezután következik.”

Ez így ebben a formában azt sugallja, a sok halál mind értelmet nyer, szükséges, mert így rendeltetett. Lehet, ezt a herceg előre látta, ahogy később Daenerys-nek is látomása volt. Ha így van, sosem lehetett boldog, ezért lehetett mindig olyan szomorú. De vajon mennyit tudott erről Lyanna, mikor kettejük kapcsolata kirobbantotta a háborút?

Szerelem, stratégia, vagy erőszak?

Nem tudhatjuk, milyen volt Lyanna és Rhaegar kapcsolatának természete, mivel sosem mutatkoztak együtt: erőszak volt vagy szerették egymást és együtt szöktek meg? Ned Stark visszaemlékezéseiből kiderül, a lány nem volt szerelmes Robert Baratheonba. Így lehetséges, hogy szöktetés volt, nem pedig rablás. A kettejük között történtek ennél több kérdést is felvetnek. Az első, született-e közös gyermekük? Minden jel arra utal, hogy ők Jon Snow szülei. Ned még Catelynnek sem beszél róla, viszont abszolút nem illik a személyiségéhez, vagy a házasságukhoz, hogy félrelépjen. Ő csak nemes indokból hazudna és sokatmondóak a gondolatai, emlékfoszlányai a húgáról. Viszont az a feltételezés, hogy szerették egymást még nem zárja ki azt sem, hogy ez egy stratégiai lépés lehetett a férfi részéről. Őszintén hitt benne, hogy három gyermeket kell nemzenie. Így születhetett meg Jon, de közben meghalt ő, Elia, a másik két gyermek és Lyanna is. Jont is csak a nagybátyja mentette meg azzal, hogy elrejtette őt. De mindez feljogosította őt mindarra a katasztrófára, amit a kapcsolatuk jelentett? Tettei tönkretették a családját, háborút indítottak és ezrek halálát okozták. Joga van emberéletek felett így dönteni? Ez lenne a szeretet? Tudatlanságban tartani a másik felet, hogy manipulálhassuk őt és mindenki mást, hogy elérjük a célunkat? Hogyan lehetett Rhaegar ennyire biztos abban, hogy Lyanna az egyetlen megoldás? A jóslat lehet a tökéletes kifogásnak, hogy tegye, amit akar és amit valószínűleg amúgy is megtenne. Nem lehet igorálni, mi mindenbe került az, hogy ő egy tizenöt éves lányt megszöktethessen az “Öröm tornyába”, miközben hazavárta a felesége és a gyermekei, az országa pedig hadban állt őmiatta. Ez kinek a jellemrajza: egy hős hercegé, vagy egy kegyetlen,  számító és önző emberé?

“Az őrület és a nagyság egyazon érme két oldala.”

Ki volt Rhaegar Targaryen? Egy újabb őrült Targaryen a sorban, aki megszállottja lett egy próféciának? Egy született lovag, elválasztva a szerelmétől? Vagy egy ravasz stratéga a trónok harcában? Egy művészlelkű herceg? Egy reményteli trónörökös, aki megmenthette volna a királyságát? Egy fiú, aki minden jó szándéka ellenére háza pusztulását okozta? Egy jól képzett, könyörtelen harcos? Az apa, aki elhozta a megígért Fényhozót Westerosba? Szerintem egy kicsit mindegyik. George R. R. Martin karakterei között ő egy újabb kiváló példa arra, mennyi minden elfér egyetlen lélekben. Nemcsak befolyásolja egy egész királyság jelenét anélkül, hogy egyszer is felbukkanna a történetben, de az egyik legösszetettebb ember is. Hagyatkozhatunk a markáns véleményekre, amit a többiek megfogalmaznak róla, de közben vitathatatlan a hatása, egészen a történet végéig.

“Szeretett a romok között aludni a hold és a csillagok alatt, és valahányszor visszatért, új dalt hozott magával. Ha az ember ezüsthúros hárfáján alkonyról, könnyekről meg királyok haláláról hallotta dalolni, önkéntelenül is úgy érezte, saját magáról és szeretteiről énekel.”