2018. május 18.

George R. R. Martin: A Game of Thrones

(Aki nem olvasta a könyvet, annak most szólok: az éj sötét, és tele cselekményleírással!)

George R. R. Martint egyéni és sötét stílusa tette napjaink egyik legsikeresebb írójává. A megfelelő arányban dolgozik a különböző műfajokkal, az általa megálmodott világ ide-oda ugrál a rideg valóság és a fantasy között, miközben ügyesen vezet bele a szereplők gondolataiba. Nyersen, de kíméletlen őszinteséggel fogalmazza meg a mondanivalóját, mellé naturalista módon fest elénk egy képet. A Tűz és Jég dala regényfolyam fantasy, de grim dark fantasy, ami korábban nem igazán volt ennyire mainstream. Martin alakjai morálisan megkérdőjelezhetőek, sorsukra nem jellemző a boldog befejezés, a világa pedig minden, csak nem mese. Bizonyos szemszögből nézve történelmi fikciónak is mondhatjuk, de itt inkább az udvari intrikákon van a hangsúly, mint a történelmi események pontos bemutatásán. Ezeket az elemeket korábbi legendák, mítoszok, valamint különleges, emberfeletti élőlények színesítik.
Ez a könyv teljesen más, mint bármi, amit korábban olvastam, mert szembemegy a vélt, vagy éppen valós olvasói igényekkel és a miénkhez túlzottan is hasonló, igazságtalan világot ábrázol. Nincsenek szuperhősök, minden döntésnek következményei vannak, és a jó elnyeri méltó büntetését. Mert lehet a kedvencünk becsületes, igazságos, vagy jószándékú, egyetlen hiba, és a története véget is ér, Westeros pedig dübörög tovább. Az erősebb, eszesebb, ravaszabb győz. Mindig. Láthatóan foglalkoztatja Martint, mi tulajdonképpen a hatalom és mi a pontos ára? Ezt legjobban a címben lévő trón jelképezi, ami nem csak kényelmetlen, de veszélyes is arra nézve, aki ráülhet. Mert szeretnénk hinni egy igazságos világban, de tudjuk jól, hogy nem abban élünk.
“Vannak igazságok, amelyeket jobb nem kimondani, bizonyos hazugságokra pedig néha szükség van.”
A szereplők ennek megfelelően nem feketék, fehérek, és az érdekes alakok nem feltétlenül kedvelhetők. Legtöbben kontextusba helyezve vagy a többiekhez képest jobbak, rosszabbak, de leginkább mind végtelenül emberiek. Megvannak az előnyös és negatív tulajdonságaik is. Amikor pedig ütköznek az érdekeik, izgalmas konfliktusok bontakoznak ki, ahol mind a két felet egyformán lehet érteni. Ez köszönhető az összetett jellemrajzoknak és kapcsolatrendszernek. A regény felépítése is azt segíti, hogy ugyanazt az eseményt több szempontból vizsgáljuk: minden fejezet egy adott karakter köré épül, az ő tudására és szempontjaira épít. Így majdnem minden fejezet esetében függővéget kapunk és Martint követve más perspektívából gondolhatjuk át ugyanannak a történetnek a különböző mozzanatait. Ez után már csak a saját ítéletünk és következtetésünk dönti el, melyik verzió áll közelebb hozzánk.
A könyv eseményeire kihatnak a múlt történései és szereplői. A régebbi korok uralkodóit, lovagjait, fontosabb mozzanataikat és mindazt, amit hátrahagytak ellentmondásos visszaemlékezések, szóbeszédek jelenítik meg előttünk. Bár ezek már megtörtént események, egyre növekvő feszültséget generálnak a jelenben, és több szereplő ugyanúgy része a történetnek, mintha még mindig élne. A háború, ami az aktuális helyzetet eredményezte, mutatja, hogyan mentek tönkre életek a trónért vívott harcban. A kérdés: megéri a hatalom a félelmet, ami intrikától intrikáig egyre nagyobb hatalomig, egyre nagyobb félelemig vezet? Gyengeséggé válik, aminek az elvesztésétől ennyire félünk?
Egyes szereplők mintha a történelemkönyvek lapjai közül léptek volna elő: a könyv néhány eleme ismert történelmi vagy irodalmi alakokra, eseményekre emlékeztet. A szinte shakespeare-i rózsák háborúja a legszembeötlőbb hasonlóság a Lancester (=Lannister) és a York (=Stark) család viszályaival. Kíváncsi voltam a végére, hogy Rómeó és Júlia mikor bukkan elő esetleg. Szintén kísérteties Robert király menyasszonyának megszöktetése, amit lehet, hogy trójai Heléna elrablásához hasonlóan a győztes fél írt meg. Cersei királyné alakja ismerős lehet azoknak, akik ismerik Guinevere és Boleyn Anna történetét. Annak ellenére, hogy a legtöbb cselekmény emlékeztet nevezetesebb történelmi vagy mitológiai eseményekre, mégsem érződik úgy, hogy Martin csak úgy céltalanul összevágta őket, mert ő leginkább a stratégiai húzások jellemzőire és az etikai tanulságokra helyezi a hangsúlyt. Ez is eggyel több ok, hogy közelebbről megnézzük azt, milyen tanulsággal szolgálhat a történet, amit elmesél.

“Amit szeretünk, mindig elpusztít bennünket, fiam. Ezt ne feledd!”
Ennek számomra a legjobb példája Eddard Starknak a halála, ami a kortárs irodalom és a könyv egyik legmegrázóbb eseménye is. Ned egy közkedvelt figura, aki olyan elvek szerint él, mint a becsület, őszinteség, és összetartás. Ennek ellenére elkerülhetetlennek tűnik a bukása, mert vezetőként számos, számára végzetes hibával is rendelkezik.
A tisztesség, lojalitás, szavahihetőség elméletileg jó tulajdonságok, de Westerosban gyakorlatilag hátránynak minősülnek. Nednek fontos a becsülete, ami egy pontig segíti is őt: a saját problémáin túl is képes látni, így nemesebb célok is lebeghetnek a szeme előtt. Viszont nem mindig azt választja, ami az okos döntés lenne, nem látja sokszor a nemes eszmék mögött a dolgok gyakorlati oldalát. A lelkiismerete miatt mond igent a Segítő címre, ami egyértelműen veszélyt hoz rá. Előtte áll az az egyébként ésszerű választás is, hogy maga helyett a rangidős Stannis Baratheont javasolja. Marad az őszinteségnél akkor is, amikor az egyenes őrültség, és csak egy esetben hazudik: mikor valami nemes indok igazolja azt. Martin rámutat, hogy ezek a jó tulajdonságaink nem mindig válnak előnyünkre, sőt. Olykor kimondottan veszélyessé válhatnak ránk nézve.
Ned, miközben egy ellenfelével beszél, egyetlen beszélgetést folytat csupán. Nem olvas a sorok között, így fontos információkat hagy figyelmen kívül. Erre Petyr Baelish a legjobb példa. Eddard a kezdetektől fogva nagyon fontos dolgokat tud róla: hogy a semmiből feltornázta magát a az ország vezetői közé, tehát nem csak ismeri a hatalmi játszmákat, de mesteri szinten űzi is őket. Tudja, hogy a bátyja egy párbajban legyőzte, megalázta őt. Ráadásul ez azért történhetett meg, mert Ned későbbi feleségét szerette annyira, hogy kiálljon egy nála erősebb és tapasztaltabb kardívó elé. De a legfontosabb információt, amit kaphatott, azt Petyr adja neki: hogy nem bízhat meg benne! Ennek ellenére egy olyan emberre alapozva építi fel a létfontosságú tervét, akinek nem is egy személyes oka van ártani neki, ráadásul még vele ellentétben otthonos terepen is mozog és hatalma is van.
“Ha valaki céltáblát fest a mellkasára, ne lepődjön meg, ha valaki előbb-utóbb nyílvesszőt ereszt belé.”
Ned nem csak magának szűri az értékes információkat, de másoknak is. Mikor egyértelműen veszélyes területre téved, és tudja, hogy el kell menekülnie Sansával és Aryával együtt, őket nem avatja be. Előbbinek minden vágya, hogy hozzámehessen a szőke álomhercegéhez. Mikor nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem pusztán lehetetlen, de még veszélyes is, csak a tervét mondja el Sansának, de annak okait nem. Pedig Lady esete még elevenen él benne és az a legérzékletesebb példa a lány számára. Ez érthető és ösztönző indok lehetne, hogy jól értse az apját és ne kérdőjelezze meg őt. Motiváció hiányában viszont Sansa nemhogy nem működik együtt, de a saját naivitásából eredően ő maga zárja el a kiutat.
Ahogyan a saját családjában, úgy a lehetséges szövetségeseit sem motiválja (jó példa Loras esete), nem mutat irányt nekik, és sokszor nem érezteti velük, mennyire fontosak számára. A lányait ugyan szóban összetartásra bíztatja, de tetteiben már nem: külön-külön beszél velük, nem együtt, családként. A tudatlanságuk (amiben az apjuk tartja őket) következménye, hogy nem válik közös céljukká hazamenni, ami ez esetben egyet jelentene a túlélésükkel. Ned sajnos nem hallgat a saját tanácsára, ami az összetartásról szól, és magányos farkasként áll szemben egy falkányi ellenséggel szemben.
“Amikor leesik a hó és fehér szelek fújnak, a magányos farkas elpusztul, de a falka életben marad. A civakodás ideje a nyár. Télen meg kell védenünk egymást, melegen kell tartanunk a másikat, egyesítenünk kell az erőinket.”
Ned otthon a saját szabályai szerint él, de amikor idegen helyre kerül, nem alkalmazkodik az új környezetéhez. Királyvárban látja, hogy mások kémeket bíznak meg, információkat terjesztenek el, helyezkednek, miközben körbebástyázzák magukat. Ő viszont mindenkinek jó előre elmondja, adott helyzetben mit akar tenni, így teljesen kiszolgáltatja magát mások jóindulatának egy viperafészekben. Fegyvert ad ellenfelei kezébe, közben önmagára célkeresztet rajzol… Nem hallgat figyelmeztetésre, fenyegetésre, baráti szándékú tanácsra. Akkor sem, amikor a büszkesége és makacssága miatt életeket kockáztat, mert nem hajt fejet azok előtt sem, akik túlerőben vannak vele szemben.
Mikor szembekerülünk másokkal, sokan önmagunkból indulunk ki. Pedig mikor stratégiáról van szó, nem az a legjobb kérdés: “Mit tennék az ő helyében?”. Inkább az: “Ő vajon mihez fog kezdeni az adott helyzettel?” Ez különösen igaz egy olyan emberre (vagy épp csoportra), akinek teljesen más tapasztalatai, értékrendje, indítékai, logikája vagy nézetei vannak. Mikor Ned rájön az igazságra, nem csak nyíltan elmondja az ellenfelének, de meg is fenyegeti őt. Naivan arra számít, hogy a másik azt tegye, amit ő tenne: visszavonuljon. Ráadásul még időt is ad neki arra, hogy a birtokába jutott információt úgy használja fel, ahogy jónak látja. Pedig Cersei korábban őszintén megmondta neki, hogy ő inkább meghal, mint veszít, és a gyermekeiért képes bármire. Mivel Ned az egyenes beszéd híve, nyílt kártyákkal játszik, mert nem tudja máshogy elképzelni a játszmát. Ez az arrogancia / szűklátókörűség pedig végül a vesztét okozza.
“Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl vagy meghalsz. Nincs középút.”
Az egész történetben nem feltétlenül az a legfontosabb, kinek az oldalán állunk, vagy ki végzi végül a vastrónon, inkább felhívja a figyelmet a háború értelmetlenségére és kegyetlenségére. Meglehet, hogy néhányan elérik amire vágynak, de a végén nem örülnek neki. Vagy azért, mert közben elvesztik önmagukat, a szeretteiket, vagy amit legtöbbre tartanak saját magukban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése