Az ételek és az italok nem csak alapvető szükségletet jelentenek számunkra a túléléshez, hanem (szerencsés esetben) élvezeti értéket is képviselnek az életünkben. Ezért az öltözködésünkhöz, barátainkhoz és az otthonunkhoz hasonlóan rendkívül sokat árul el rólunk az, mit és hogyan veszünk magunkhoz. Attól kezdve, hogy honnan jöttünk, hogyan definiáljuk magunkat, milyen az anyagi helyzetünk, mit tartunk fontosnak, egészen odáig, hogy hol helyezkedünk el a társadalmi hierarchiában. Az olvasmányainkban egy olyan jelenet, ahol valaki elkészít, felszolgál vagy elfogyaszt valamit, remek alkalom arra, hogy az író kifinomultan információt csepegtessen az olvasónak, miközben megtölti a lapokat étellel élettel. Az adott szereplő személyiségjegyeiről, körülményeiről, prioritásairól, vagy a felépített világról, kultúráról, vallásról, szociális kapcsolatokról mondhat ez többet bármilyen direkt beszélgetésnél. Általánosságban vagy csak az adott pillanatban is. Az, hogy a karakter mennyire mozog otthonosan a konyhában, utalás lehet arra nézve, az illető mennyire tapasztalt, türelmes vagy épp hozzáértő, vagy az ízlése mennyire szofisztikált. Az ennivaló elkészítésének a módja is üzenet lehet arról, mennyire magabiztos valaki vagy épp mennyire képzett. Az is fontos eleme ennek, hogy ki és hogyan tálalja fel az adott fogást. Ez megmutathatja két ember viszonyának esszenciális lényegét. Egy ilyen jelenet lehet szimbolikus, direkt vagy stílusos eszköze egy szereplő bemutatásának, a történetet viheti előre vagy épp egy, a háttérben zajló folyamatot mutathat be. Ma megkíséreltem összeszedni, milyen jelentősége van az irodalom láthatatlanul állandó szereplőinek: az ételeknek és italoknak.
