Ez a könyv igazán különleges. Nem is nevezném egyszerűen egy könyvnek, ez inkább egy élmény volt, amit úgy érzem, meg kellett tapasztalnom. Egy fantasztikus, magával ragadó és intenzív olvasmánnyal lettem gazdagabb. Már a koncepciója is nagyon egyedi, és egyszerűen szeretem a lassan csordogáló történetét, az életteli szereplőket és azt, ahogyan bemutatja a szerző Írországot a függetlenedésért folytatott harca közepén. Erről a küzdelemről szinte semmit sem tanultam történelemórán, így a történet olvasása közben ezt is bőségesen pótoltam, utánaolvasva a valós alapoknak. A történelmi fikció műfaja így ismét új ismeretek felé vitt, teljesítve küldetését. Az elbeszélés stílusa szívmelengető, melankolikus, gyönyörű, mégis meseszerű. Őszintén szólva mindig tartok kicsit az időutazós vonaltól, mert szerintem nagyon könnyű elrontani, de ez esetben annyira szépen oldotta meg ezt is Amy Harmon, hogy egy szavam sem lehet. Nem volt túlbonyolítva, agyonmagyarázva, egyszerűen autentikus része volt a cselekménynek, ami így sodort magával és egyszerűen elmélyítette a szereplőket és az általuk közvetített érzelmeket. A történet egy korokon átívelő szerelemről szól, de a történelem, a család és az ír nemzeti öntudat a legfontosabb elemei a regénynek.
