Ez az év, ha egy szóval kellene jellemeznem, embert próbáló volt számomra. Abszolút nem számítottam arra, mennyire le fog taglózni. Annyira örültem, hogy úgy lett vége 2020-nak, hogy a családom és a barátaim többé-kevésbé átvészelték nagyobb veszteségek nélkül, hogy kivételesen optimistán kezdtem bele 2021-be. Egy ideig ment is minden rendben: átrendeztük a lakást, szelektáltunk, hogy elférjen minden, ami a home office-hoz szükséges. Ez a “nagytakarítás” aztán elkezdődött más területen is. Időre (és anyagi ráfordításra) volt szükségem már évek óta, hogy megéljem azokat folyamatokat, amiket mindeddig megtagadtam magamtól. Ennek része a szembenézés a múltammal, a meggyászolása és elengedése életem egyik legnagyobb vágyának, amivel kapcsolatban idén tisztázódott, hogy nem válhat valóra. El kellett fogadnom olyan fájdalmas tényeket is, amik már eddig is bennem motoszkáltak, de most berontott az ajtón a valóság olyan szinten, hogy fizikailag és lelkileg is teljesen kimerültem. Emiatt is tartottam fél év szünetet az oldalon és az olvasásban is. Egy ideig azért, mert teljesen lefagytam. A fájdalom, a bizonytalanság és a veszteség letaglózott és időre volt szükségem feldolgozni és megérkezni a gyógyulásom egy újabb megállójába. A végállomás még messze van és úgy sejtem, a következő év várhatóan nehezebb lesz a mostaninál is. De remélem, most már jobban fel vagyok rá készülve. A nehéz idők vezetnek általában fejlődéshez, és remélem, erősebben jövök ki majd a végén mindebből. Addig is ez az oldal új, és bizonyos szempontból én is, de vannak változások, még ha nem is olyan látványosak, mint egy új név. Ami viszont nem változott, az a tavalyi elhatározásom, miszerint nem a számokat örökítem meg az évzáró bejegyzésemben, hanem azokat az élményeket, amikre emlékezni szeretnék később. Amikre jó lesz visszatekinteni évek múlva is. Jöjjenek 2021. pozitív eseményei:
