Ez a történet számomra a tavalyi év egyik legjobban várt könyve volt. Nem csak azért, mert nagy kedvencem az eredeti trilógia, de Suzanne Collins gondolkodása és írásmódja miatt is, ami egy valamire nem képes: hidegen hagyni az olvasótáborát. Ezért is fordulhatott elő, hogy már az előzménytörténet bejelentése is felkavarta az addigi csendes állóvizet. Nem igazán láttam eddig soha egy könyvnél sem, hogy a megjelenést megelőzően cikkek, videók jelentek volna meg róla, igencsak markáns véleményt megfogalmazva a főszereplő személyéről és a történet fő témájáról. Amikor megtudtam, hogy a tizedik Éhezők Viadala adja majd a cselekmény vázát, én is egyből azt hittem, majd Mags lesz a főszereplő fiatalon. Sokan szerették volna akár Finnick, Haymitch, Cinna, Johanna, vagy épp Beetee történetét elolvasni, ahogyan én is. De amikor kiderült, hogy a sorozat kegyetlen diktátora, Coriolanus Snow kerül a középpontba, elszabadult egy-két indulatos tweet és hozzászólás, mondván, senki sem kíváncsi egy újabb főellen megváltástörténetére.
