2020. február 21.

J. K . Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban

Ez a könyv az időről mesél. Az időről, ami elszalad és kiskamaszként elkezd kifolyni a kezeink közül. Mikor már nem a szövetségesünk, inkább ellenfelünk. Arról a pillanatról, amikor elfordulunk a jóságtól, szeretettől és átlépünk egy ponton, ahonnan nem marad visszaút. Azokról a percekről, amit elvesztegetünk azzal, hogy apróságokon vitatkozunk. A boldog, szívmelengető órákról, amik a barátaink körében telnek, vidáman, gondtalanul. Az éjszakákról, amit kiszolgáltatott állapotban töltünk, bízva mások jóindulatában és csak várjuk, hogy végre tovaszálljanak. A hasznos munkával teli napokról, amit egy nemes cél szolgálatába állítunk. A hetekről, amiket tanulással, fejlődéssel, gyakorlással töltünk. A kimerítő hónapokról, amik szembesítenek minket a saját határainkkal. Az évekről, amiket már sosem kapunk vissza, akkor sem, ha elvették tőlünk, és úgy sem, ha időnyerőt használunk. És főképp a le nem élt életről, ami talán sosem adatik már meg, amit nem tudtunk megosztani a szeretteinkkel. A múltról, aminek őrizzük a lenyomatát a személyiségünkben, a legjobb és legrosszabb tulajdonságainkban és a jövőről, amit annyira várunk és hiába próbálunk feltárni.

2020. február 7.

J. K. Rowling: Harry Potter and the Chamber of Secrets

Némileg bajban vagyok a titkok kamrájával, mivel ez a kötet számomra a sorozat leggyengébbje. Tele van következetlenséggel, logikai hibákkal, túl kényelmes megoldásokkal. De leszögezném az elején, azért, mert problémásabbnak tartom a cselekményvezetést ebben részben, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem szeretem vagy nem tartom élvezhetőnek. Nem véletlenül lett ez az a sorozat, ami után visszanyúlok minden évben, különösen olyankor, mikor megnyugvást keresek. Mindössze arról van szó, hogy szerintem időbe telt, mire igazán beérett a történet és a karakterek is. Amit szeretek olvasni, az amúgy is jobban foglalkoztat. Ezért is van, hogy minél inkább belegondolok a történetbe, annál több logikátlanságot fedezek fel benne. Évek távlatából pedig máshogy látom már nem csak a második rész történetét, de a mondanivalóját és a lényegét is.