Először tizennyolc évesen olvastam el ezt a könyvet, ami így utólag belegondolva talán nem volt a legalkalmasabb kor, hogy minden részletét úgy be tudjam fogadni, mint most, mikor húsz évvel később újra elolvastam. Amire akkoriban emlékszem, a rengeteg nevetés, hogy végre lett egy közös pont az osztálytársnőimmel, akikkel ki tudtam beszélni ezt a történetet, még ha elsőre nem feltétlenül tudatosan tanultam belőle. Nagyon megszerettem Bridget karakterét, aki minden hibája, esendősége ellenére végig őszinte marad önmagával. Ő az addigi tökéletes hősnőktől eltérően egy átlagember, aki megszállottja a súlyának, szerencsétlen a szerelemben, dohányzik, káosz veszi körül a családjában, neurotikus tüneteket mutat, megragadt a karrierjében és küzd az egészségtelen mintákkal és szokásokkal. Nem egyszer tapasztalja meg a szégyent, depressziót, kétségbeesést önmaga és az őt körülvevők részéről is.
2022. január 28.
2022. január 14.
Gary Raymond: How Love Actually Ruined Christmas (Or Colourful Narcotics)
Az Igazából szerelem című filmet először egy igazán egyéni kontextusban néztem meg. Egy barátnőm karácsonykor szakított a férfivel, akivel abban az évben költöztek össze. Mikor meglátogattam, megkérdezte, hogy láttam-e a filmet és mondtam, hogy nem is hallottam róla. Mivel szerepet játszott a vele történtekben, leültünk és végignéztük. Ezután mesélte el, hogy karácsony előtt a férfi barátja és egyben munkatársa egy kávéházban előadta neki azt a bizonyos táblás jelenetet, csak éppen kis kártyákkal. Ezért szakított az élettársával karácsony előestéjén... Érthetően a férfit rettenetesen megviselte ez az egész, mivel ennek a filmbeillő gesztusnak a következményeit leginkább ő szenvedte el, nem csak a magánéletében, de a munkahelyén is. Mindig is szerettem a romantikus filmeket, de ez egy nagyszerű példa arra, hogy mennyire nincs közük sokszor a valósághoz, mennyire más szabályok érvényesek bennük. Ezek a történetek megállnak egy adott ponton, viszont mi nem tudjuk kivágni a következményeket, vagy épp figyelmen kívül hagyni az érintetteket. Biztos vagyok benne, hogy az, miért láttam ezt a filmet először, közrejátszik abban, hogy egyes karaktereket és történetszálakat eleve kritikusabban ítéltem meg. Ettől függetlenül eddig szinte minden évben elővettem, mert vannak olyan elemei, amiket kimondottan szeretek. Bár feltettem a kis rózsaszín szemüvegem, bizonyos aspektusai minden megtekintéssel egyre jobban irritáltak. Hogy miért néztem mégis? Azt hiszem, a szokás hatalma... Erről annyit mondanék, hogy a fejlődés élethosszig tartó folyamat…
Cimkek:
Abúzus,
Áldozathibáztatás,
Divat,
E/1,
Feminizmus,
Férfi szerző,
Film,
Humor,
Kortárs,
Könyv,
Média,
Mentális,
MeToo,
Munka,
Művészet,
Szexizmus,
Tárgyiasítás,
Társadalomkritika,
Testkép
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)