Általánosan elismert igazság, hogy minden korban szükség van egy bizonyos Mr. Darcy-ra. Ennek az egyik ékes újkori példája a Bridget Jones naplója Helen Fieldingtől, amit immár több, mint huszonöt éve olvashatunk. Tudjuk, Bridget mennyire fél, hogy a legtartósabb kapcsolata egy pohár borhoz fogja fűzni, hogy füstöl, mint a kémény, hogy az anyja finoman szólva is egy freudi rémálom, hogy a terveinek legtöbbször az a sorsa, hogy a lehető leglátványosabb módon atomjaira hulljanak, hogy a barátaiért bármit megtenne, hogy azt gondolja, ha sikerül lefogynia, minden rendben lesz, és hogy önsegítő könyvekben keresi a megoldást minderre. Legfőképp pedig azt, hogy nem adja fel, hogy találjon egy kedves férfit, aki NEM alkoholista, munkaholista, viszonyfób, nagyzoló, kukkoló, érzelmi fogyatékos vagy perverz, hanem inkább olyan, mint Mr. Darcy, aki épp most lépett ki abból a bizonyos tóból. Helen Fielding egy modern hősnőt alkotott, aki, ha felületesen nézzük, semmiben sem hasonlít Elizebeth Bennetre, aki határozott, elegáns, kifinomult hölgy és sosem hozza magát kínos helyzetbe, mint Bridget (…akinek bizonyos vonásai egyébként Emma Woodhouse-ra is erősen emlékeztetnek).
2021. június 18.
2021. június 4.
Beth O’Leary: The Road Trip
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én általában nem szeretem a meglepetéseket. Viszont Beth O’Leary harmadik könyve szerencsémre egy kellemes meglepetésnek bizonyult. Az írónőtől már megszoktam, hogy egy könnyed, romantikus történetre számíthatok, komolyabb témákkal fűszerezve, váltott szemszögből olvasva. Ezt meg is kaptam, de az elődeitől eltérően ez a kötet sokkal sötétebb hangvételű, ami elsőre kicsit riasztónak is tűnt. Ennek ellenére nem tudtam letenni, ami sokat elmond róla. Nem is bánom, mert sajnálnám, ha kihagytam volna ezt az utazást a megbocsátás és a második esély felé. A Flatshare az egyik kedvenc könyvem a műfajban, a szeretnivaló szereplőivel, a belőle áradó melegséggel, jósággal és eredetiségével. A Switch nem igazán fogott meg, unalmasnak, jellegtelennek és hiteltelennek éreztem. Utána úgy voltam vele, ez a történet lesz a vízválasztó, ami eldönti, a szerző melyik írása volt a kivétel és melyik volt a szabály. Szerencsémre ez lett a leginkább realisztikus, hiteles, őszinte és felkavaró történet a háromból, ami magával ragadott, amint megértettem, hogy a sötét tónus nem céltalan eszköz, hanem a történetet szolgálja. De érdemes ennek a tudatában elkezdeni ezt az utazást: ha rózsaszín szemüvegen keresztül szeretnél olvasni egy limonádét, nem ez lesz az…
Cimkek:
Abúzus,
Áldozathibáztatás,
Barátság,
Beth O'Leary,
E/1,
Felnőtt,
Férfi fsz,
Fikció,
Fiktív moly,
Kortárs,
Könyv,
Mentális,
MultiPOV,
Nemi erőszak,
Női fsz,
Női szerző,
Pénz,
Romantikus,
Testvérek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)