Az ismerőseimmel ellentétben a Harry Potter sorozatot felnőttként ismertem meg, és sokáig nem a legmegfelelőbb kontextusban hallottam róla: úgy emlegették, mint egy mesét, amit a kisebb rokon gyerekeknek ajándékoznak. Mikor elkezdődött a kapcsolatom a leendő férjemmel, vele együtt elkezdődött egy másik, életre szóló kalandom a varázsvilágban is, amibe minden évben legalább egyszer belépek. Azóta már eltelt lassan másfél évtized, így számításaim szerint az idei lehet a tizenötödik olvasásom. Bár nem gyermekként kezdtem bele a sorozatba, de ezekben az években annyi változás következett be az életemben, amit számon sem tudok tartani. Ami változatlan, az az, hogy újra és újra felfedezem ezt a csodálatos világot, és még mindig tartogat meglepetéseket számomra. Mint a legjobb könyvek általában, ez is minden alkalommal mást ad (tegnapelőtt például Hagrid esernyőjével kapcsán ébredtem rá valami fontos tényre, ami felett korábban átsiklottam). Most épp azon tűnődtem el, mit aktivizál bennem ez a történet, ami miatt jóban-rosszban ezt a sorozatot veszem elő. Pontosabban megfogalmazva azon, vajon mitől varázsol el igazán Harry Potter története...
