Accio Libris!

Az úgynevezett “aranyvérű” varázslók ellenérzéseiben a “sárvérűek” felé felismerhető az, ahogyan a nácik látták a zsidókat. A Harry Potter és a halál ereklyéiben hasonló intézkedéseket is láthatunk a minisztériumtól, miután Voldemort elfoglalja azt: beindul a propagandagépezet, röplapokat terjesztenek az aranyvérűek békés társadalmát fenyegető veszedelemről, a sárvérűekről. Alsóbbrendűnek, tolvajnak kiáltják ki őket, regisztrálják és kihallgatják a mugli születésű varázslókat, a tulajdonukat, különösen a varázsláshoz nélkülözhetetlen pálcájukat elkobozzák, családokat szakítanak szét egymástól, a gestapó működéséhez hasonló minisztériumi egység behívja és “kivizsgálja” az ügyüket, és végül az Azkabanba küldik őket. Nem feltétlenül mondja ki a könyv, ez pontosan mit is jelent, de feltételezhető, hogy fogságot, vagy a dementorcsókot, ami “a halálnál is rosszabb”.

Az analógia nyilvánvaló, de hiányos a nácizmus eszméjének pontos megjelenítése. Annak megkerülhetetlen elemei a szociáldarwinizmus (ami nyilvánvalóan az aranyvérű-sárvérű ellentétben mutatkozik meg), az antiszemitizmus, rasszizmus, túlzott nacionalizmus, a német, jobban mondva az árja felsőbbrendűség hirdetése és az élettérelmélethez kapcsolódó imperializmus. Ezeknek számos eleme egyáltalán nincs, vagy éppen hibásan van jelen a sorozatban.

A halálfalók nézetei a muglik és a mugliszületésűek felé egyértelműen felsőbbrendűség érzésről tanúskodnak, a céljaik eléréséhez pedig fekete mágiát használnak. De mit akarnak pontosan elérni? Voldemortnak mik a szándékai a hatalomra jutáson, és halhatatlanságon túl? Látjuk, hogy mugliszületésűekre vadásznak, mert a hivatalos verzió szerint ők lopják a mágiát, de ha tényleg ezt gondolnák, nem beszéltek volna az előző könyvekben arról, hogy mindez számukra a mágusvér “tisztán tartásáról” szól. Ennek így nincs értelme, egyik nem következik a másikból eszmei szinten. A halálfalók nem fejeznek ki nacionalizmust, nem mutatnak érdeklődést egy birodalom építésére, sőt a varázslóvér tisztán tartása sem érdekli őket annyira, hogy ne vegyenek be félvéreket maguk közé vagy ne legyen a vezetőjük maga is az. Az pedig, ahogyan a muglikat célozzák, támadják, gyilkolják, egyáltalán nem tűnik egy jól szervezett és irányított szisztematikus hadműveletnek, ahogyan a végső megoldás volt. Inkább hasonlít terrorista támadások sorozatához. Szerintem a halálfalók közelebb állnak ahhoz, ahogyan a kviddics világkupa alatt ábrázolták őket: egy mágikus Ku-Klux-Klanhoz.

Úgy tapasztalom, sokan tényként kezelik, hogy a Harry Potter sorozat elfogadásra tanít. Olvashattunk kutatásokról, miszerint akik ezeket a könyveket elolvassák, elfogadóbbak lesznek. Szerintem ez csak részben igaz… Bizonyos csoportok elfogadására a sorozat egyáltalán nem tanít, sőt. A koboldok megjelenítése, különösen a filmadaptációkban összetéveszthetetlenül hasonlít a zsidók sztereotip ábrázolására a korabeli gúnyrajzokon. Alacsony termetűek, horgas orruk van, mellette kapzsik, megbízhatatlanok, a beszédük pedig durva és dallamtalan. A legelső könyvben Hagrid, aki minden szörnyetegben a jót látja, figyelmeztet minket, mondván „Koboldokkal sose húzz ujjat”. A negyedik részben pedig több példán keresztül láthatjuk, hogy aki nem közülük való, annak nem törődnek a testi épségével, sőt fenyegetést jelenthetnek nekik. A társadalmi megítélésükről pedig az mondd el sokat, mikor Hermione, akit nagyon is érdekelnek a különböző varázslények jogai és a velük szemben tanúsított minden napos igazságtalanság azt mondja, „A koboldokat nem kell megvédeni.” Illetve Lupin szavaiból kiderül, szerinte hogyan lehetne a rend oldalára állítani őket. „Ha felajánlják nekik azokat a jogokat, amelyeket mi évszázadok óta megtagadunk tőlük, elég nagy lesz a kísértés.” Tehát van egy faj, aminek tagjai időről időre fellázadnak az elnyomásuk miatt, de a közvélekedés szerint nem igénylik a védelmet, sőt még ők jelenthetnek veszélyt. Ha pedig mindig rájuk mutatunk, ha kapzsiságot, kétszínűséget, kegyetlenséget keresünk, az őket nem csak kockázatnak teszi ki, de igazolhatja a kihasználásukat vagy elnyomásukat. A szerző nyilatkozata szerint tudatosak az egyezések a náci Németországgal, de úgy általában a totalitárius berendezkedést szerette volna bemutatni. Csak sajnos közben bizonyos eszmék nincsenek összhangban a tettekkel, míg más ideológiákat nem állított kihívás elé ahhoz, hogy a könyveket elolvasva egyértelmű legyen, mi ezeknek a veszélye és mennyire hatnak ezek az előítéletek a gondolkodásunkra a mai napig.

Ha az eredeti sorozat kissé ellentmondásos, akkor nem is tudom, milyen szó alkalmas leírni azt, ameddig a Legendás állatok: Grindelwald bűntettei forgatókönyve merészkedett. Különösen két jelenet üzenete az, amit nehéz hová tenni. Grindelwald párizsi beszéde az egyik. Mert mi történik akkor, ha azt mondjuk, hogy az egyik legkatasztrofálisabb háborúért és népirtásért nem egyedül az emberiség hibáztatható? Ha megakadályozható lett volna mindez, de a varázslók nem tették? 1927-ben Grindelwald tart egy beszédet, amiben megmutatja társainak a jövőt: tankot lovak ellen, városok bombázását, halálmenetet, az atombombát. Majd azt mondja, ez az, ami ellen harcolunk, ez az ellenség. Az emberi arrogancia, barbárság. Azt el kell ismerni, hogy ezzel jól érvelt azoknak, akik felsőbbrendűnek tartják magukat a varázstalanokkal szemben és ezért el akarják nyomni vagy pusztítani őket. De a nézőközönségnek zavaros lehet ez a beszéd: Tehát megakadályozhatták volna a holokausztot? Hiszen előre látták, ráadásul varázslók. Grindelwald bizonyára egy sokkal nagyobb népirtásra készült, amire a történet elején tesz is egy megjegyzést. Ő tényleg varázsló-Hitler, csak épp Adolf Hitler háborúját használja, hogy megalapozzon egy másikat. Valós népirtással promotálja a sajátját. De a beszéd logikája átgondolatlan. Nyilván nem tudjuk, megakadályozható lett volna vagy sem, de ha Grindelwald hivatalosan ellene foglal állást, az hogyan pozícionálja pontosan Dumbledore-t és a szövetségeseit a második világháborúval kapcsolatban?

Ami még nyugtalanítóbb, hogy a film morálisan nem határolódik el egyértelműen Grindelwaldtól. Elméletileg tudjuk, hogy ő kegyetlen, manipulatív és agresszív, de nincs egyetlen karakter sem, aki direkt, nyilvánosan konfrontálódna vele vagy az eszméivel. Dumbledore érthetően viaskodik önmagával, és kvázi csak tanácsadóként vesz részt az ellenállásban. Tiszta sor, nem csak vérszerződés vagy az érzelmei miatt, hanem mert ő még fiatalabb, kevésbé tapasztalt, mint mikor először megismertük. Newt akkor foglal csak határozottan állást, mikor Grindelwald megöli Letát. Tina parancsot teljesít. Az aurorok végignézik szó nélkül, hogy Gellert toborzást tart, majd elszökik. Próbálják akadályozni, de nem szólalnak fel. Az, hogy senki nem mutat aktívabb ellenállást, lehangoló. Különösen, ha azt nézzük, hogy ez a világ egy elég negatív képet fest a muglikról: a Dursley család beszűkült bántalmazók gyülekezete, az idősebb Tom Riddle személyisége nem derül ki, mert megfosztják az akaratától, akik bántalmazzák Ariana Dumbledore-t, még gyerekek, Credence mostohaanyja szadista és kegyetlen. Jacob Kowalski az egyedüli pozitív képünk egy varázstalan emberről. Ő bátor, kedves, humoros, melegszívű. De összességében az az üzenet, hogy a muglik nem méltók. Hogy játékszerek. Hogy Grindelwaldnak igaza van. Így a forgatókönyv sem foglal egyértelműen állást, ami szerintem káros üzenet.

A másik megkérdőjelezhető pillanat Queenie választása. Egyrészt majdhogynem zseniális, ahogyan ez a film felülírja és ezzel teljesen elhitelteleníti a karaktereit, de Queenie egy teljesen másik szinten van. Ő egyszerűen nem ugyanaz az ember. Az első filmben megismert életteli, kedves, optimista, határozott, kifinomult nő, aki csodálatosan egyensúlyozott az ártatlan naivitás és a szomorúan lényeglátó bölcsesség között, egyszerűen eltűnt. Itt lehangolt, manipulatív és kegyetlen. Már az első jeleneteiben szerelmi bűbájjal kontrollálja Jacobot, ami egyrészt a konszenzus teljes megtagadása, másrészt pedig önmagát a férfi fölé helyezi. A magyarázat erre az éles és megalapozatlan váltásra annyi, hogy szeretne a saját országának törvényeivel szembemenve hozzámenni ahhoz, akit szeret. Hiába Jacob nagyon is józan érvelése, hogy ő elvenné akár azonnal, de nem akarja mindkettejüket veszélybe sodorni. Ezért, mikor nem működik a bűbáj, Queenie elmenekül, később pedig csatlakozik Grindelwaldhoz. Ha nem is gondolná, hogy a varázslók felsőbbrendűek a varázstalanoknál, amit a kapcsolaton belüli manipuláció sugall, a házasságkötés tényleg elég ok, hogy otthagyja a testvérét, aki az egyetlen rokona és beálljon hidegvérű gyilkosok közé? Mert azután majd békében együtt élhet azzal, akit Grindelwald és a sleppje meg akarnak ölni? Igen, a forgatókönyv elmondja nekünk, Gellert milyen karizmatikus és meggyőző, de ezt alig látjuk. Van egy érvelése, ami az arra fogékonyaknak logikus és vonzó, de ez nem elég, hogy átállítson egy ennyire erős legilimentort, ráadásul ilyen rövid idő alatt. Ez nem csak hanyag írás a karakter szempontjából, de igen érzéketlen húzás, ha azt nézzük, hogy Queenie valószínűleg zsidó. A szerző megerősítette, hogy a Goldstein testvérek rokonai Anthony Goldsteinnek, aki zsidó. Mivel ez a vallás anyai ágon öröklődik, így ennek az esélye igen nagy. Az, hogy egy zsidó karakter, aki olvasni tud az emberek gondolataiban, egy Hitler-figura mellé álljon a “szerelméért”, percekkel azután, hogy mutattak neki egy halálmenetet, talán a legsötétebb pillanat a varázsvilágban. 

Nem azt mondom, hogy nem kellene feldolgozni a történelmet fikcióban. A Harmadik Birodalom emberiség ellen elkövetett bűntetteit, a második világháború eseményeit, híres embereket abból a korból állandóan láthatjuk filmvásznon vagy épp az olvasmányainkban. Az olyan karakterek, mint Voldemort, Malfoyék, Cornelius Caramel, vagy Dumbledore komoly tanulsággal szolgálhatnak ahhoz, hogy jobban megértsük a történelmünket. De ennél óvatosabb, érzékenyebb megközelítés nem ártana. Bölcsebb lenne az analógiát meghagyni annak, ami… Nem belekeverni valós események képeit, ezzel összemosni a határokat. Hogy világos legyen, kinek a felelőssége volt valójában a háború, milyen árat fizetett érte az emberiség, hogyan függenek össze és milyen veszélyes úton indíthatnak el az eszmék, amik uralták azt a kort.